Reign című sorozat

-A gyermekkori emlékeidre gondoltam, és nekem is megvannak a sajátjaim.Június közepe volt, te nyolc éves voltál.Kint voltunk , mint most de a déli gyepen.Kiszöktünk a kastélyból mert sötét kellett, hogy legyen.
-Látni akartam a szentjánosbogarakat.Minden évben megpróbáltuk elfogni őket.
-Mindig aggódtál, hogy nem jönnek.És igazad is volt,néhány este jöttek néha meg nem.
-És mikor nem jöttek , sírtam.
-Én sosem aggódtam . Az öröm számomra a várakozásban volt....Veled.    Nézz ki az erkélyen.
-Francis ! Ezt miattam tetted ? Szentjánosbogarak..
-A világ lehet egy sötét hely Mary , és bizonytalan és kegyetlen.Az egyetlen dolog ami számít, hogy együtt nézzünk vele szembe.Bármit is hoz a jövő te vagy az én fényem.

A szerelemnek fel kell perzselnie a lelkedet ? Haldokolnod kell minden pillanatban amikor nem vagy vele ? Fájnia kell a távolságnak ?Őrülten kell végigsöpörnie rajtad ?
Egészen idáig azt hittem igen ,de most minden más.
Ahogy mellettem fekszik és szuszog vagy ahogy reggel végigsimít rajtam és beszívom az illatát aztán lassan megcsókolom , mindezek a dolgok nem őrült vágytól fűtöttek , mégis csodálatosak.A biztonság érzete hiába van tőled távol , tudod , hogy ő egy hiányzó darabod és csak arra vár , hogy visszatérj hozzá. Nyugodtság ,elégedettség, boldogság,szerelem.

5.fejezet

Ne csak nézz, láss

Bambi szemszöge:

Őket figyeltem a pultnál , miközben Ádám folyamatosan hozzám beszélt. Legszívesebben felpofoztam volna, hogy továbbálljon de nem volt hozzá elég lelki erőm, főleg miután láttam , hogy Dávid megcsókolja Tinát. A gyomrom liftezett és a torkomban éreztem a tequilát amit nem rég ittam meg. Dávid otthagyta a csajt a pultnál és visszaült Gergőékhez. Nekem ki kellett rohannom a mosdóba.

Egy kiadós hányás után szóltam Grétinek , hogy haza megyek. Velem akart jönni , de mondtam , hogy semmi szükség nincs rá , mert Bence már felajánlotta , hogy elkísér.

Teljese jól voltam fizikailag , csak a lelkemnek volt szüksége Bence támogatására.

-Mi a baj Bambi ? El vagy kenődve –nézett rám aggodalmas tekintettel és végigsimított a hátamon.

-Semmi , csak nem igazán jönnek össze nekem mostanában a dolgok.

-Nem vagy vele egyedül , de mégis mi bánt ?Ádám ?

Kifújtam egy hatalmas adag levegőt és felkészültem,hogy elmondjam az igazat.Valakinek ki kellett öntenem a szívem.

- Vele is kapcsolatos. De főleg Dávid miatt..Meglátott vele és egyből rosszra gondolt, persze Ádám és adta alá a lovat. Utána pedig a fejemhez vágta, hogy kezdtek visszatérni a régi ,

pasizós önmagamhoz.

-Ő erről honnan tud ?

-Részeg Grétától- fintorogtam. Gyűlöltem mikor valaki felhozta múltamnak ezen szeletét . Mindenki azt hitte , hogy egy pasifaló voltam, közben pedig senki sem akart engem eléggé. Szomorú.

-Figyelj , szerintem beszélj vele. De ne bizonygass neki semmit , az elrontja a dolgokat. Mondd el , hogy Ádámmal nincs semmi és nem szeretnéd, ha ez által ítélne meg. Rendben ?

-Tudod milyen könnyű ez így fejben elgondolni , aztán milyen iszonyúan nehéz összeszedni a bátorságot hozzá ?

-Persze, hogy tudom –ölelt át , már a kollégium előtt. –De ha valamit el szeretnél érni az életben , bátornak kell lenned. Nem lehet csak úgy feladni , ha akadályba ütközöl, harcolni kell.

-Köszönök mindent Bence , jó barát vagy.Aludj jól –köszöntem el tőle aztán hívtam a liftet.

Alig aludtam egy szemhunyásnyit az éjjel . Folyamatosan azt a képet játszottam le a fejemben ahogy Dávid és Tina smárolnak. Rossz érzés járta át az egész testem . Sírni tudtam volna , de nem akartam. Hajnali négykor hallottam ahogy Gréti megjön, azt hittem egyből lefekszik , de ehelyett odajött az ágyam mellé és felkeltett.

- Bambi kelj fel !Légyszi !

- Mi a baj ? – nyöszögtem álmos hangon

- Nagy hülyeséget csináltam

- Mégis mit ?

- Csókolóztam Gergővel

-Hogymi ? De hát.

-..Barátnője van , tudom- fejezte be helyettem a mondatot. -Mégsem tudtam megállni. Nagyon régóta tetszik nekem , de nem mertem elmondani. Féltem az érzéseimtől. Nem hittem , hogy ő is ugyanígy érez, de igen. Csak megtörtént. De most nem tűnik helyesnek.

- Mert nem is az –mondtam neki őszintén. Mindig megmondtuk egymásnak, hogy mit gondolunk valójában. És ez a szituáció nem volt kóser akárhogy is néztük.

- Reméltem , hogy nem ezt mondod-sóhajtott aztán befeküdt mellém- De azt hiszem szerelmes vagyok belé és ez a csók elindított egy lavinát.

-Meg kell beszélnetek holnap , vagyis ma –javítottam ki magam

-Ahogy neked és Dávidnak is-pillantott rám a takaró alól

-Olyan szerencsétlenek vagyunk-zártam le a témát aztán átöleltem Grétit és álomba zuhantunk.

Verőfényes vasárnapra ébredtünk Grétával egymás mellett.

Hangtalanul kibújtam a takaró alól ,hogy kávét készítsek és valami ennivalót. Miután megreggeliztünk átbeszéltük még egyszer a tegnap estét, aztán megkért,hogy ugorjak át vele Gergőékhez .

Hangyányi vívódás után belementem. A szívem a torkomban dobogott amikor , becsöngettünk a fiúkhoz.

Dávid nyitott ajtót, kómás tekintettel egy szál boxerben . Gyilkos teste volt. Izmos karok és kockás has.

-Mit keresetek itt?- kérdezte flegmán miközben a hajába túrt

-Én Gergőhöz jöttem , beszélnem kell vele- válaszolta Gréta, aztán befurakodott Dávid mellett az ajtón , én pedig egyedül maradtam vele.

-És te ? –mért végig nem éppen kedvesen

-Csak elkísértem .Bejöhetek azért , vagy kint kell megvárnom ?

-Gyere, ülj le .Kérsz egy kávét ?

-Nem köszönöm , már ittam ma –válaszoltam és helyet foglaltam egy széken a konyhában . Kavarogtak bennem a gondolatok.Bocsánatot akartam kérni , kérdőre akartam vonni Tina miatt , de valahogy egyiket sem éreztem helyén valónak.

- Sajnálom a tegnapot – törte meg a csendet , amivel nagyon meglepett. –Túlreagáltam –folytatta –Nem vagy a barátnőm , semmi közöm hozzá , hogy kivel mit csinálsz

-Ezért csókoltad meg Tinát ? –szaladt ki a számon , de abban a pillanatban meg is bántad

-Ehhez peddig neked nincs közöd- váltott komorra ismét , miközben a kávéjába kortyolt.

- Igazad van –mondtam majd felkeltem a helyemről és szembe álltam vele. Megérintettem a karját és a szemébe néztem.

- Elfelejthetnénk a tegnapot ? Legyünk barátok.

Cinikus mosolyt villantott felém. –Tényleg csak a barátom szeretnél lenni ?

-        Egyenlőre ez tűnik az egyetlen járható útnak –vallottam be őszintén

-        Miért gondolod így?

-        Egy hete sem ismerlek , de már fájdalmat okoztál . Félek, hogy bántanál

-        Értem –zárta le félszegen –Nos akkor barátok –rázta meg a kezem –Akkor holnap előadások után találkozunk

-        Miért is ? –kérdeztem értetlenül

-        -Ha barátok leszünk korrepetálni foglak matekból..

Sziasztok! A következő rész Dávid szemszögéből íródott. Ha tetszik , kérlek ne felejtsetek el feliratkozni, hogy minél előbb tudjátok, ha új rész kerül fel. A kommenteket is szívesen várom. Remélem tetszik! Puszi nektek :*

4.fejezet

Akarlak is meg nem is

(Dávid szemszögéből)

Dühösen nyomtam az arcom a párnába , miután az öklömmel belebokszoltam. Hihetetlen mértékű düh tombolt bennem , pedig semmi okom nem volt rá . Nem is ismertem ezt a csajt , de valami olyan mértékű vonzódást éreztem iránta , amit még soha életemben. Mikor először megláttam elbűvölt. Nem olyan volt , mint ahogy Gréta beállította . Persze jó nő volt, nem is akármennyire , de egy picsogó drámakirálynőre számítottam a történetek alapján. Erre ott állt velem szembe , csodás hosszú barna hajával , tízpontos alakjával és azzal a hatalmas szájával amit nem félt jártatni.

Bejött a tűzről pattantsága . Semmi megjátszást nem tapasztaltam a viselkedésében és ez a sok cicababa után egészen üdítően hatott.

Még azt is felajánlottam , hogy segítek neki matekból, de visszautasított. Bevallom ez csak még jobban feltüzelt.

Amikor ma este odaültem mellé úgy látszott kissé megtört a jég , amit nyilván az alkohol segített elő , de egyáltalán nem bántam. Aranyos volt velem . Minden jól ment míg meg nem jelent az srác. Uram atyám , de felképeltem volna. Mikor pedig hallottam , hogy miről beszélgetnek nem tudtam kontrollálni magam. Tuti az exe volt, akivel újra fel akarják melegíteni a kapcsolatot. Nekem erre nincs szükségem , én nem akarok búfelejtő pótlék lenni . Tuti csak arra lennék jó, hogy féltékennyé tegyen vele, utána meg kidobna. Bár nem tűnik olyannak , de nem tudhatom.

Francba..Ki kell vernem minél előbb a fejemből őt.

Úgy döntöttem vissza megyek a kocsmába és úgy teszek , mintha semmi sem történt volna. Mikor beléptem láttam , hogy Bambiék már nem a mi asztalunknál ülnek , hanem egy másiknál és az pasi is ott ül velük.

Nyugodj le Dávid . –ismételgettem magamban, majd visszaültem Gergőékhez .

Ott volt az asztalnál Tina is akinek tetszettem , ezt tudtam jól, de igazi cicababa volt olyan akit mostanában próbáltam kerülni. Persze őt ez nem érdekelte túlságosan. Odanyomult mellém.

-Dávidka –kezdte nyafogós hangon , amitől felállt a szőr a hátamon.

-Kérlek ne hívj így –mondtam neki kissé ingerülten

-Mi van veled és Biankával ? Láttam , hogy egészen jól elszórakoztatok , míg meg nem jelent Ádám .

- Ismered ?

- Kicsit. Mikor tavaly együtt voltak , eljöttek néhány buliba . Bár javarészt csak smároltak valamelyik sarokban.-éreztem a hangjában a megvetést.

- Miért mentek szét ? –puhatolóztam tovább

- Nem tudok pontos infókat, de azt hiszem semmi komoly oka nem volt, csak rossz volt az időzítés , mindketten mást akartak az élettől és egymástól. De ahogy látom, most újra kezdik. - mutatott arra a fejével , ahol az a kettő már túl közel ült egymáshoz.

Felment bennem a pumpa. Nagyon.

-Nem hívsz meg egy italra ? –kérdezte Tina én pedig beleegyeztem .

Rá sem hederítettem Bambiékra miközben elmentem mellettük , de szinte éreztem a szúrós tekinteteket a hátamon.

A bárpultnál álltunk Tinával a harmadik feles után és ő egyre közelebb tolta hozzám a felpolcolt melleit , kezét pedig a bicepszemen nyugtatta .

Untam ezt a csajt nagyon ,mert minden mű volt rajta. A szőke haja, a műkörme még a nevetése is. De menekülni akartam . A gondjaim elől. És az elől , hogy csak az lány nem lehet az enyém akit én akarok.

Bettina közelebb férkőzött éreztem a túl édes illatát .

Megcsókolt. A szájfénye ragadós volt , de visszacsókoltam. Megpróbáltam érezni valamit , de nem ment. Olyan volt, mintha egy darab műanyagot csókolnék . Abbahagytam.

Hirtelen összeakadt a pillantásom Bambiéval. Úgy nézett ki mint akit gyomron vágtak, de szerintem én is hasonlóan festettem.

-Ez fincsi volt-mondta Tina –Nem folytatjuk nálam ?

-Bocsi , de nem , túl sokat ittam . –próbáltam mentegetni magam , de még én sem hittem el amit mondtam 

3.fejezet

Egyszer hopp,másszor kopp

Végre eljött a hétvége , amit annak ellenére , hogy dolgoznom kellett alig vártam. Heti háromszor öt óra munka egy helyi kis irodában nem volt túl megerőltető , ráadásul kiváló kiegészítés volt a zsebpénzem mellé. Igaz , hogy a diplomáig még rengeteg időm volt , de már most úgy éreztem , hogy belekóstolok a nagybetűs életbe. Minden reggel nyolcra mentem csinos ruhában , ami szoknyát , inget és egy blézert jelentett.

Délelőtt a szokásos papírmunkával foglalatoskodtam , aztán behívott magához a főnököm és arra kért , hogy mutassak meg az új gyakornoknak pár dolgot. Ez egészen addig bizonyult kellemes feladatnak amíg meg nem láttam , hogy kiről is van szó.

Ádám volt az akivel a tavalyi évben összemelegedtem pár hónapra. Egy buliban ismerkedtünk meg , utána rögtön el is kezdtünk randizgatni és jól is mentek köztünk a dolgok..egy darabig. Neki mindig fontosabb volt a gyakornoki munkája , a tanulás és az edzés , mint én. Persze baromi vonzó amikor egy férfi céltudatos , ha munkamániás az már kevésbé.

-Szia Bianka-köszönt kedvesen , amin egyáltalán nem lepődtem meg, hiszen nem haraggal váltunk el , csak egyszerűen beismertük , hogy nem megy nekünk ez a kapcsolatosdi.

- Meglep , hogy itt találkozunk. Eljöttél a tavalyi helyedről ?

-Igen , tudod minél változatosabb az önéletrajzom annál változatosabb.

Munkamániás.

-Értem , remek . Gyere megmutatok pár dolgot- intettem a kezemmel neki és elindultam.

Miközben elmagyaráztam neki a tudnivalókat udvarolni kezdett.

-        Ebédidő  déltől fél egyig van

-        Csinos vagy –vágott közbe mire elpirultam

-        Köszi- habogtam és megigazítottam a szerelésem

-        Te a Hr osztályon vagy ?

-        Igen , végre gyakorolhatok

-        Szeretsz itt dolgozni ?

-        Nincs vele baj . A munka nem vészes, az emberek kedvesek.

-        Van kedved munka után meginni valamit ?

Letaglózott a kérdése és nem is értettem , hogy tulajdonképpen mit akar tőlem.

- Megváltoztál –mondtam

- Miért is ?

- Már nem sietsz annyira

- Rájöttem , hogy nem jó mindig szaladni mert kihagyhatunk dolgokat vagy embereket akiket nem szabadna-villantott felém egy mosolyt, de én nem tudtam viszonozni. –Szóval elmegyünk ?

- Sajnálom nem lehet , programom van –hazudtam

- Rendben –hagyta annyiban aztán megkereste a főnökét.

Nem tudtam , mit érzek pontosan Ádámmal kapcsolatban. Nem véletlenül szakadt meg köztünk a kapcsolat .Nem kaptam meg tőle azt amit egy pasiban kerestem és ez elszomorított. De mi van ha megváltozott?Kétlem. Amúgy sem akarok pasizni. Főleg nem a régiek közül akarok szemezgetni. –győztem meg magam aztán visszamentem dolgozni.

Este Grétával és Bencével megbeszéltük , hogy elmegyünk az egyetemi pubba és így már nem is volt hazugság amikor azt mondtam Ádámnak , hogy programom van.

Fekete topot viseltem egy barackszínű feltűnő nyaklánccal alulra farmert vettem fekete balerinacipővel. A hajamat csak egyszerűen kiengedtem, kicsit hullámos lett a forró zuhany gőzétől.

Gréti most is jól nézett ki , mint mindig .Bence a portánál csatlakozott hozzánk , aztán elindultunk együtt az éjszakába .

Mikor a kocsmába értünk , le akartam üli egy üres asztalhoz , de Gergő az ismerősünk odakiáltott, hogy az ő asztaluknál van helyünk.

Gréta izgatott lett , és hevesen bólogatott. Mindig is az volt az érzésem , hogy tetszik neki Gergő , viszont neki barátnője volt, így Gréta már büszkeségből sem vallotta volna be .

Az este kellemesen telt már felhajtottunk pár pohárkával ami rendesen a fejembe szállt. Ekkor jelent meg Dávid.

Lepacsizott a fiúkkal aztán helyet foglalt mellettem , mivel ott volt már csak hely.

-Szia Bambi –bökött oldalba , nekem pedig jó kedvem volt, így visszaböktem

- Szia Dávid –kuncogtam és csábosan ránéztem

- Nocsak , még nem láttalak ilyen jókedvűnek.

- Pedig sokszor ilyen vagyok csak ki kell érdemelni

- És ma rászolgáltam ?

- Lehet

- Meghívhatlak valamire ?

-Köszi , nem

- Megint kezded , na gyere –állt fel és húzott magával -Nem fogadok el nemleges választ .

A pultig vezető úton végig fogta a karom és nem is akartam , hogy elengedje . Ebben az alkoholmámoros állapotban ez pillanat maga volt a mennyország.

-Két tequilát kérek ! –mondta a csaposnak ,aztán rám kacsintott. Miután felhajtottuk az italt, megkért rá, hogy menjek ki vele a kerthelységbe dohányozni, ahol rengeteg fiatal volt és kellemes hangzavar. Kerestünk egy szabad padot ahová leültünk. Beletúrt a hajába , majd rágyújtott a cigijére. Szexi volt.

- Na meggondoltad magad ?-fújta ki a füstöt

-Mivel kapcsolatban ?

- Hogy segíthetek e matekból

-Spicces vagyok ezt nem most kéne megbeszélnünk nevetgéltem közben és a vállának dőltem .Ő a hátam mögött kinyújtotta a karját és az ujjait a vállamon pihentette. Jóleső borzongás futott rajtam végig. Felnéztem a szemébe ő is engem figyelt és közelebb húzódott. Csupán centik választottak el egymástól , mikor valaki megpöckölte a vállam. Ádám állt mögöttem .

-Ha tudtam volna , hogy ez a mai programod jöhettünk volna együtt. –törte meg a pillanatot és közben tudomást sem vett Dávidról , aki láthatóan egy kicsit ideges lett

- Figyelj tudod amiről ma beszéltünk , szóval találkozhatnánk valamikor a régi idők emlékére – célozgatott pofátlanul . Ekkor Dávid elnyomta a cigijét és felállt mellőlem.

- Én bemegyek , beszélgessetek csak. –mondta valami fura hanglejtéssel én pedig legszívesebben felképeltem volna Ádámot. De nem futhattam utána, mert ez az egész túl zavaros volt.

- Sajnálom ha valamit megzavartam

- Dehogy sajnálod..

- Tényleg nem ,iszunk valamit ?

-Bocs , de hányingerem van –jelentettem ki aztán beviharoztam.

Visszaültem az asztalunkhoz és megpróbáltam rendbe hozni a dolgokat Dáviddal.

-Ne haragudj az előbbiért –kértem bocsánatot

-Semmi gond, látom visszatért az éned amiről Gréta beszélt.

Ettől a mondatától felment bennem a pumpa .

-Neked mégis mi közöd van ehhez-förmedtem rá

-Igazad van. Semmi közöm hozzád. –pattant fel.-Srácok hazahúztam -,,köszönt” el mindenkitől és már nyoma sem volt .

Az estém nem is alakulhatott volna ennél rosszabbul

2.fejezet

Ha futsz, csak előbb botlunk egymásba

Miután hazacipeltem Grétát a házibuliból , még két órán keresztül fogtam a haját a wc felett és hallgattam a sűrű bocsánatkéréseit. Nem voltam rá mérges, hiszen tudtam , hogy hasonló helyzetben ő is eljött volna értem , viszont nagyon fáradt voltam már és pihenni szerettem volna, na meg levenni a borral átitatott felsőmet.

-Mit történt a pólóddal ? –tudakolta , miközben megtörölte a száját és végre elindult a szobánk felé.

-Az új srác így üdvözölt –mondtam neki , miközben segítettem levenni a ruháit és ráadtam a hálóingét.

-Ó , Dávid ! –sóhajtotta majd nevetésben tört ki .-Meg kell hagyni csinos kis darab.

-A szobájában voltál . Történt köztetek valami ? –puhatolóztam finoman , de a válaszadás helyett Gréti álomba zuhant.

Másnap reggel mire felébredtem a szobatársam már nem volt az ágyában, csodáltam is az erejét amiért fel tudott kelni , hogy zárthelyit írjon. Én biztos nem lennék rá most képest , pedig este egy kortyot sem ittam .

Tízkor kezdődött a valószínűségszámítás órám , amit a világon mindennél jobban gyűlöltem és nem is értettem, hogy miért kell  badarságokat tanulnom amit az életben sosem fogok használni.

Mire beértem szokás szerint csak az első sorban volt hely és ez nagyon frusztrált de nem tehettem mást , így helyet foglaltam ott.

Az óra elkezdődött én pedig megpróbáltam a tanárra koncentrálni és bőszen jegyzetelni , amikor valaki bekopogott a terembe.

Nem hittem a szememnek ..megint ő . Dávid.

-Elnézést professzor úr ! – szegezte a tekintetét az előadóra.- Óraütközésem van , ezért az ön óráját szeretném látogatni ezentúl ha nem gond.

- Jöjjön csak nyugodtan fiatal ember ! Még van itt egy hely az első sorban a hölgy mellett. –mutatott az üres székre és rám

Mikor Dávid meglátott kaján vigyor terült el a képén , leült mellém és mikor a professzor a táblára kezdett írni , teljes felsőtestével felém fordult.

-         Nocsak , milyen ismerős arcokat látok errefelé!

Nem válaszoltam neki , továbbra is körmöltem , de ő nem adta fel.

-         Szóval a gazdasági karra jársz. Érdekes, micsoda véletlenek folytán akadunk össze mindig. Most már elárulhatnád , hogy hívnak.

-         Ha nem zavar én a matek előadásra jöttem , nem pedig azért , hogy itt hallgassam ahogy produkálod magad. .Erre már nem jött válasz így nyugodtan koncentrálhattam .

A tanár úr imádott nekünk önálló feladatokat adni , majd a megadott idő elteltével kihívni valakit a táblához, hogy megoldja. Utáltam ezeket a kínos pillanatokat , hiszem a matek nem volt az erősségem , először vettem fel a tárgyat míg a csoporttársaim már több alkalommal , így semmit sem konyítottam az egészhez és általában csak annyit csináltam ilyenkor , hogy leírtam a feladatot aztán az üres papíromat szuggeráltam .

Ma természetesen pont én kerültem sorra.

-         Kérem hölgyem , próbálja megoldani a táblánál, ha elakad segítünk ! –mondta a tanár úr , én pedig teljesen kétségbeestem.

Összeszedtem minden bátorságom és felkörmöltem a feladatot , aztán megállt a tudomány. A professzorra meredtem .

-Sajnálom , nem tudok még nekiállni sem-vallottam be és közben lesütöttem a szemem .

-Nem gond , megkérjük a padtársát, hogy segítsen. –szólította fel Dávidot, aki azonnal kiugrott a padból , tehát lehetőségem sem volt rá , hogy a helyemre üljek.

Hirtelen nem tudtam miért nyúl a kezem felé , de aztán rájöttem , hogy a krétát akarta elvenni. Amikor a keze egy másodperc töredékig az enyémhez ért , megrázott, legalább annyira , mint a mosoly amit után eresztett meg.

-Nos- vakarta meg az állát , közben pedig elkezdte megoldani a feladatot. –Ehhez a feladathoz csupán a Bayes- tételt kell alkalmazni , aztán megy minden , mint a karika csapás- mondta jó kedélyűen , aztán mire odanéztem pikk-pakk meg is oldotta .

-Nagyon jó ! Köszönöm a megoldást- szólalt meg a tanár úr elismerően .Nekem pedig csak még jobban égett az arcom és alig vártam már , hogy visszaülhessek.

Óra után szinte menekültem a teremből de Dávid elkapta a karom.

-         Hé , bocsi , hogy bunkó voltam veled.

Őszintének tűnt , így hát válaszoltam.

-         Elfogadom a bocsánatkérést.

-         Megmondod a neved ?

-         Bambi

Felnevetett , de nem a gonosz módon.

-Akkor már sokat hallottam rólad tegnap este , kedves Bambi .Ez az igazi neved ?

-Nem .

-Akkor valami halál ciki amit titkolsz ?

- Bianka vagyok, de a barna szemem miatt azt mondják rám olyan vagyok, mint egy őz. Innét a Bambi név.

Ismét kuncogott.

-Mit hallottál rólam és kitől ?

-Én is kíváncsi lennék a helyedben . Gréta mesélt ,de azt nem árulom el mit .

- Az ágyban sok mindent kifecseghetett- magam sem értettem a hangomban bujkáló rosszallást meg amúgy sem voltam az típusú lány aki rosszat mondd a barátnőjére a háta mögött.

Úgy tett , mintha meg sem hallotta volta az előbbi , mondatomat.

-         Figyelj , jóvá szeretném tenni a tegnapit. Mi lenne ha segítenék neked matekból ?

-         Köszi , de nem kell segítség. –utasítottam vissza . Legalábbis tőle biztosan nem . –De azért rendes tőled.

-         Én a helyedben elfogadnám , jobb , mint tanárhoz járni és kemény összegeket kifizetni. Nem leszek seggfej , megígérem. Szerintem gondold át. Most mennem kell-jelentette ki az órájára nézve aztán már ott sem volt.

Figyeltem ahogyan végigszáguld a folyosón . Hibátlan feneke volt, abban a farmerban . De ez nem segít a dolgokon , nem akarom , hogy korrepetáljon , pedig nagy szükségem volna rá. Persze az sem utolsó szempont, hogy ingyen lenne. A hülye büszkeségem mégis fontosabbnak bizonyult.

Valószínűségszámítás órám után még jött egy számvitel is , szóval amire visszajutottam a koliba az agyam egy mosott rongyhoz volt hasonló.

Gréta épp akkor ébredt fel mikor beértem a szobánkba.

-Szia- köszönt álmosan.- Köszönöm, hogy tegnap összekanalaztál. Jövök neked eggyel  .

-Szívesen- ültem oda mellé.-Hogy sikerült a dolgozat ?

-Talán kettes meg lesz . Szörnyen hasogatott a fejem , soha többé nem iszom …Na jó legalábbis ezen a héten nem.- kuncogott

-Képzeld, együtt járunk az új sráccal matekra-tereltem finoman Dávidra a témát

-De ő mérnök nem ? Hogyhogy egy órát látogattok ?

- Ütközése van ,csak hozzánk tud járni

-Értem , helyes srác.

-Ennyi ?

-A látszat ellenére nem vevő rám .

-Az ágyából szedtelek ki .

- Részeg voltam, és csak ott volt hely. De nem ő ,,dugott "oda , sajnos.

- Azt mondta beszéltél neki rólam .

-Igen , így volt.Mondtam neki , hogy tavaly mekkora férfifaló voltál , idén meg még bulizni sem vagy hajlandó eljönni

- Kedves vagy –öltöttem ki rá a nyelvem , aztán csak reménykedtem benne, hogy Dávid nem gondolja, hogy ribanc vagyok.

Lehet , hogy mégis érdekel engem ez srác ?

Elindítom a történetem Sohamájus címmel , amely egy egyetemista lány , Bambi életéről fogsz szólni. a érdekel olvass tovább.

Sohamájus

1.fejezet

Minden egy bulival kezdődik

Egy borzalmas makroökonómia előadás után ballagtam a kollégium felé elmerülve a gondolataimban , mikor valaki hátulról megkocogtatta a vállam. A szobatársam Gréta volt az szokás szerint szuper csinos ruhát viselt és az arcáról olyan boldogság sugárzott , mintha épp Párizsba készülne.

-         Bambi , már legalább két perce szaladok utánad ! Nem hallattad, hogy a neved kiabálom ? –tudakolta miközben megpróbált lépést tartani velem a tízcentis magassarkújában .

-Sajnálom , de nem .Épp azon töprengtem , hogy ebben a félévben , hány tantárgyból fogok átmenni , mert eddig az összes órám olyan mintha mandarinul hallgatnám őket.

- Szeptember közepe van , nem kéne már most rágörcsölnöd. Lazíts !- bökött oldalba és hatalmas mosolyt villantott rám..- Ma különben is bulizni megyünk

Gréti minden héten legalább háromszor bulizott és mégis szuperül teljesített minden akadályt ami elé gördült. Imádták az egyetemen rengeteg barátja volt, így sosem volt híján a meghívásoknak. Persze én sem panaszkodhattam , de korántsem minősültem olyan központi személyiségemnek , mint a szobatársam. Sosem vágytam rá egyébként sem . Csak egy nagyon szűk kört voltam hajlandó magam köré engedni és az álmosolygás és az udvariaskodás amúgy sem volt az én asztalom.

-Nem hiszem , hogy ma veled tartok. Meg kell írnom egy beadandót és át kéne olvasom pár anyagot , nem akarok annyira elcsúszni mindennel , mint tavaly.

-Úristen , mikor lettél ennyire besavanyodott ? – szegezte nekem a teljesen jogos kérdést  én pedig komolyan elgondolkoztam rajta és végül arra jutottam , hogy tavaly túl sok időt szenteltem a pasiknak és még többet arra , hogy nyalogassam a sebeimet amiket ők okoztak, talán ezeredményezte, hogy elment a kedvem az élettől. Valahogy mindig az történt velem , hogy olyan pasikkal randizgattam akik eleinte nem érdekeltek , aztán ahogy egyre többet találkoztunk fülig beléjük zúgtam , ők pedig ekkor jelentették be , hogy nem éreznek irántam semmit , vagy sok a munkájuk és nincs számomra hely a naptárukban . Szóval a szerelemi életem romokban hevert. Ez rányomta a bélyegét az előző félévemre , ezért döntöttem el a nyáron , hogy szeptembertől csak a tanulmányaimra fogok koncentrálni.

Eszmefuttatásaim közepette vissza is értünk a koliba és mindketten nekiláttunk a dolgunknak. Gréta látszólag kicsit megharagudott rám , de most igazán nem voltam olyan hangulatban , hogy kiengeszteljem .

Elmentem zuhanyozni .Beálltam a forró víz alá és hagytam , hogy végigcsorogjon a fejem búbjától a testemen keresztül a talpamig. Olyan lényegtelennek éreztem magam . Mikor végeztem végigmértem magam a tükörben . Sötétbarna hajam ilyen vizesen a mellem alá ért a színe pontosan megegyezett a szememmel . A nyári barnaságom még mindig látható volt ilyenkor mindig vékonyabbnak láttam magam . Nem nevezném magam soványnak , de egészséges testalkatom volt, pontosan ott domborodtam és ott lapultam le ahol kellett. Sosem volt gondom a külsőmmel szerencsére.

Magam köré csavartam egy törölközőt és visszamentem a szobába. Gréti már tetőtől talpig fel volt öltözve , pedig még csak nyolc óra múlt.

-Nagyon korai vagy ma –állapítottam meg , és magamra kaptam egy hosszú pólót és egy bugyit aztán a hajam kezdtem dörzsölgetni.

- Igen , mert házibuli lesz Gergőéknél , új lakótársuk van akit így szeretnének bemutatni mindenkinek .

-Gólya ?

-Nem , most iratkozott át egy másik egyetemről. Azt mondják nagyon helyes. Lehet, bepasizok ma –kacsinott rám , majd spriccelt párat magára a parfüméből. –Biztos nem gondolod meg magad ?

- Köszi , de inkább pihenek

-Rendben , de ha mégis, tudod hol lakik Gergő . Megyek is. Puszi .köszönt el aztán cipőkopogás kíséretében elballagott.

Este átjött Bence ,az egyik nagyon jó fiúbarátom , hogy kísérjem le cigizni. Ugyan én nem dohányoztam , de mindig szívesem vele tartottam , hiszen ilyenkor kerültek elő a legjobb beszélgetős témák. Sosem hittem a fiú lány barátságokban , a miénk sem úgy indult , hiszen Bence egyszer bevallotta , hogy tetszem neki , de megbeszéltük a dolgokat és azóta minden rendben ment köztünk.Jó volt néha egy pasival megvitatni a dolgokat , mert teljesen új nézőpontokra világított rá.

-         Szóval Gréta bulizni ment ? –fújta ki a füstöt

-         Igen , házibuli van Gergőéknél, valami új srác költözött hozzájuk.

-         Ó igen , vele én is találkoztam . Dávidnak hívják , mérnöknek tanul , jó fej gyerek.

-         Akkor Gréti biztos ráhajt –nevettem , hiszen ismertem a barátnőmet. Imádott pasizni , viszont nem szerette őket megtartani.

-         Valamikor mi is kimozdulhatnánk egy italra . Amióta elkezdődött a szemeszter még sehol sem voltam. . A koliban pedig csak ugyan azokat a csajokat látom, kezd unalmas lenni –mosolygott rám sokatmondóan én pedig viszonoztam . Örültem ,ha lányokról beszélt , mert ilyenkor mindig megnyugodtam , hogy már nem rajtam jár az esze.

-         Jövő héten elmehetünk . De ha nem baj elhívom Grétit is? Ma besavanyodottnak nevezett.

-         És nem vagy az ? –ugratott Bence aztán visszaindultunk a szobánkba .

Úgy döntöttem korán lefekszem . Előkészítettem másnapra a ruháimat , összepakoltam a jegyzeteimet aztán agyba bújtam .

Hajnali egy órakor mobilcsörgésre  ébredtem . A kijelzőn Gréti számát pillantottam meg.

-Igen ? –szóltam bele rekedtes hangon

-…Bambii nagyon be ..be ..berúgtam –kuncogott a telefonba .-Éhhrtem tudnál jönni ?

-Egy óra van Gréta ! Nem tudnál ott aludni ?

-Ni..ni..ncs hely. És holnap zh-t kell írnom .Kééérlek –harsogta túl a zenét

- Rendben érted megyek-mondtam , aztán végszóra le is csapta a telefont.

Gyorsan megfésültem a hajam , magamra kaptam egy fehér pólót egy farmernadrágot balerinacipővel és a krémszínű ballonkabátom , hiszen már eléggé lehűlt az idő.

Szinte végig szaladtam a városon és lihegve csöngettem fel Gergőékhez. Körülbelül tíz percig nyomtam a csengőt , míg végül egy lány akit még sosem láttam ajtót nyitott.

Körbejártam az egész lakást , ami tele volt emberekkel , de egy ismerős arcot sem fedeztem fel . Néhol egymásba gabalyodott emberek smároltak az alkoholszagú félhomályban , de ház többi részében ittas emberek hevertek a padlón vagy merültek álomba a legkülönfélébb pózokban .Benéztem a fürdőbe , de ott sem találtam Grétát és mikor megfordultam , hirtelen hideg érzés futott rajtam végig. Az új fehér pólóm csupa vörösbor lett hála egy srácnak.

-Remek!- horkantam fel és a szemeimmel villámokat szórtam a fiú felé .

 -De zabos itt valaki ! –mondta , ahelyett , hogy bocsánatot kért volna

- Tönkre tetted a pólóm baromarc. Legalább egy ,,sajnálom”-ot elmormolhatnál.

-Először is – emelte fel a mutatóujját és képembe mászott ,annyira , hogy éreztem rajta az alkohol szagát , de egyáltalán nem volt kellemetlen- Te jöttél nekem. Másodszor, nem hiszem  , hogy illik így beszélni a házigazdával.

- Házigazdával –horkantam fel . - Ismerem az itt lakókat és veled még sosem találkoztam-aztán eszembe jutott. - Hacsak..te vagy az új srác

-Dávidnak hívnak , kedves mocskos szájú kisasszony-pukedlizett előttem , én pedig csak egyre jobban fel akartam képelni

-Ha akarod veszek neked egy új pólót , bár be kell valljam nekem így jobban tetszik , mert kiemeli a domborulataidat. –mért végig kajánul közben pedig a zselézett hajába túrt

A pólómra pillantottam ami teljesen a mellemre tapadt ráadásul melltartót nem vettem fel így a mellbimbóim élesen kirajzolódtak. Dühösen húztam magamon össze a kabátom és megkérdeztem tőle látta e Grétát.

- A szobámban van a folyosó végén –kacsintott rám én pedig se szó se beszéd elindultam megkeresni , de ő három lépés múlva utánam kiabált.

-Hé mocskosszáj , nem is mondtad, hogy hívnak !

- Ez nem véletlen –néztem vissza rá egy gúnyos mosollyal az arcomon , aztán ismét elkaptam a fejem. - Mekkora bunkó-nyugtáztam magamban , bár Grétának kétségtelenül igaza volt a jóképűségét illetően.

Ott rontjuk el az egészet , hogy azt hisszük van még lehetőségünk. Hogy életünk szerelme ad még egy esélyt, ott lesz  a pótvizsga vagy kapunk ennél jobb állásajánlatot is . De jobb ha minél hamarabb beismerjük, hogy ez nem így van . Persze számtalan ajánlatba ütközünk majd életünk során , de csak egy igazi létezik mindenből.Ami tökéletes nekünk.Ezt már abban a pillanatban tudjuk , amikor először találkozunk vele. De mi emberek kapzsik vagyunk , mindig jobbra vágyunk és egyből azon tépelődünk, hogy vajon kaphatunk még ennél is jobbat ?
Nem az a baj alapvetően , hogy mindig többet akarunk , hanem az , ha megkapjunk amire igazán  vágytunk nem elégszünk meg vele. Aztán mikor eldobjuk a megfelelőt és csak ócskább dolgok következnek , kétségbeesetten próbáljuk visszafordítani a dolgokat, de olyankor már késő, hiába átkozzuk magunkat vagy teszünk ígéreteket, ha visszaszerezzük megbecsüljük, olyankor már késő.
Tehát ha  valami olyanba ütközöl amit mindig is kerestél , ne gondolkodj , hogy lehetsz e még ennél is szerencsésebb , egyszerűen csak tartsd nagy becsben és élvezd minden pillanatát.

Belevágjak ?

Egyre többet agyaltam rajta az utóbbi időben , hogy lehet ismét el kéne kezdenem történeteket írni . Régen a twilight fanficeket imádtam alkotni és nagy népszerűségnek örvendtek , de mára már kinőttem a rajongói hévből így saját karakterekben gondolkodom. Míg meghozom a döntést, hogy elkezdem e , itt van egy kis ízelítő az egyik irományomból

-Miért mentettél meg ? –kérdeztem értetlenül s a térdeim még mindig remegtek .

- Ne kérdezz, csak fuss . Próbálta megőrizni a hideg vérét , de a szemében tükröződött a feldúltsága .

- Válaszokat akarok –követeltem tőle , a torkom elszorult s a szememben már könnyek gyűltek .

- Én meg azt akarom, hogy ne akadékoskodj !-horkant fel .Nincsenek számodra válaszaim ,Lana,. Tudom , hogy próbálod meggyőzni magad , de tévedsz , én nem vagyok jófiú.-vetette oda

- Nem érdekel , ha rossz vagy –jelentettem ki és farkasszemet néztem vele  .- Csak egyet akarok tudni-nyeltem egyet. – Szerettél valaha ?

Az erdő csöndje közénk telepedett , csak állt velem szemben szótlanul , s kék szemei szinte világítottak a holdfényben . Levette a fekete csuklyát a fejéről , s beletúrt kócos szőkésbarna hajába . Az arca megviselt volt . Közelebb lépett , alig választott el minket egy centiméter. Szaporán vettem a levegőt , akár csak ő .

- Válaszolj ! – szólítottam fel ismét

- Hát jó , te akartad – szólt bosszúsan és még közelebb tolakodott . – Utáltalak ,Lana. Téged és a barátnőidet . Ahogyan ártatlan emberek életét tettétek tönkre kacagva . Azt hittétek bármihez jogotok van ! Bosszút akartam állni a saját szenvedéseimért . El akartalak pusztítani , meg akartalak alázni,  ,  úgy , hogy azt érezd meg akarsz halni . –szikráztak a szemei.Megijesztett.

Nem tudtam tovább erős maradni , a könnyeim útnak eredtek . Szavai húztak a mélység felé , de ő még nem végzett a mondandójával

- Aztán egyre többet voltam veled ,és a sajátos kis bosszúmat egyéni módon magam ellen fordítottam –vallotta be Toby . – Beléd szerettem .

Ismét tele vagyok reménnyel ..és természetesen  félelemmel . Az újdonság varázsa megbabonáz .A várakozástól szinte remeg a testem minden porcikája ugyanakkor a gyomrom néha összerándul az idegességtől . Egy új fejezet , egy új srác . Új szerelem ? Vagy csalódás ? Hamarosan kiderül.

 Hogy lehet , hogy mindig csak arra tudok gondolni ami éppen nem az enyém ? A szerelem körül forog folyamatosan az életem annak ellenére, hogy csak nagyon rövid ideig tapasztalhattam ezidáig. Néha elgondolkodom , hogy vajon mások is így vannak ezzel ? Mert nekem tényleg semmi más nem kellene a boldogsághoz csak ez. Na jó hazudok . De én a szerelemet is egy alapszükségletnek gondolom , bár a Maslow piramis a harmadik rublikában helyezkedik el én legszívesebben a legelsőbe írnám . Tudjátok : alvás, evés, ivás ,szex, szerelem ..jól hangzik. Ebből már építkezhet az ember.Sosem éreztem magam szabadabbnak és biztosabbnak ,mint mikor fülig bele voltam zúgva egy pasiba. Olyankor valahogy lenyugszom , eltűnnek a kételyek ,magabiztosabb leszek és koncentrálhatok arra amiben igazán jó vagyok. Tudom , hogy nem kéne befolyásoljon az, hogy jelenleg nincs férfi az életemben , mert erős független nő vagyok blablabla. De lássuk be ez a kamu duma, amit mi szingli csajok nyomunk a foglalt barátnőinknek , sőt a legrosszabb , hogy magunknak is. Persze, nem baj ,ha jól érzed magad egyedül , én például rendkívül élvezem a saját társaságom akár hosszabb távon is , de most már úgy érzem jöhetne valaki aki levesz a lábamról.Akkor minden a helyére kerülne, és végre igazán boldog lennék.

Enyém leszel

El fogsz értem jönni, tudom. Felkérsz  táncolni egy cinkos mosollyal az arcodon, aztán úgy megpörgetsz  hogy nem tudlak többé elengedni.Mindig kinyitod majd előttem az ajtót, néha meg erősen a falhoz préselsz és hevesen megcsókolsz. Veszekedni fogunk nem egyszer , aztán sosem bírunk majd igazán haragudni a másikra. Ha távol leszünk egymástól a szívünk akkor is össze köt minket.Akarni fogsz úgy , mint senki mást és semmi nem fog tudni minket elszakítani egymástól, mert megtaláljuk egymásban azt amit eddig magunkban kerestünk. 

Hiszem , hogy okkal tartok ott az életemben ahol tartok és okkal találkoztam azokkal az emberekkel akiket megismertem. Fura kimondani , de a csalódások voltak a leghasznosabb dolgok az életemben , mert csak ezekből tudtam igazán tanulni , jobb és bölcsebb emberré válni . A bukás jobb tanító , mint a siker és nem feltétlenül lesz az a gazdagabb ember aki mindig nyer.

Csakis azok lesznek boldogok akik képesek élni a lehetőségeikkel. Akik tudnak különbséget tenni az igazi és a hamis között , akik nem engednek el csak azért valamit vagy valakit  mert dolgozni kell rajta , azt remélve , hogy majd jön jobb is . Az igazi elégedettség kulcsa ha nem félsz a kihívásoktól és a befektetett energiától , hiszen végül sokkal jobban értékeled azokat a dolgokat amikért megküzdöttél.

Kételyek

Megrémít a kérdés . Mikor leszek újra önmagam ? Eddig az voltam egyáltalán ?

Számtalanszor ismételgetjük önmagunknak és másoknak , hogy : Mindig légy önmagad. Igen , de mégis melyik ? Hallgassak a kisördögre aki szüntelenül azt duruzsolja a fülembe , hogy merjek vakmerő lenni , vagy az angyalka jó tanácsait kövessem és játsszak a visszafogott oldalon ?

Mégis hol kezdődünk mi ? A kettő között ? Miért érezzük akkor mégis sokszor, hogy valójában hűtlenek vagyunk önmagunkhoz ? 

Valahol tudjuk pontosan , hogy a sötét énünk nem hiába piszkál minket folyton . Nem véletlen , hogy elbizonytalanodunk , és hogy vannak  dolgok és személyek amiket és akiket egyszerűen nem bírunk kiverni a fejünkből.

Mégis inkább  a biztonságot választjuk és a lelkiismeretünkre hallgatunk . Hogy miért ? A válasz egyszerű , nem kockáztatunk , hogy ne sérülhessünk többet. Megelégedünk jóval kevesebbel és  kopottabbal , mint ami járna , mert úgy érezzük nem érdemelhetünk többet. Pedig tudjuk , hogy így sosem lehetünk önmagunk. 

Visszanézve csak azt fogjuk megbánni amit nem tettünk meg  és ez pontosan tudjuk már a jelenben is .Tehát a képlet adott.

Csalódni kell és elveszni mert abból tanulhatunk igazán .Sosem szabad beérni kevesebbel. Harcolni kell az álmainkért ha belebukunk folytatni , aztán jobban elbukni és végül megvalósítani .Szeretni kell azt akit a szíved nem bír elengedni akkor is ha fáj máskülönben talán sosem leszünk szabadok.

A pasikat leginkább a cipőkhöz tudnám hasonlítani , a nőket mindkettőhöz misztikus vonzódás fűzi.

Van amelyik azért tetszik mert designes és irtó drága , van amelyiknél csak a centikre hajtunk és persze ott vannak azok a darabok amikkel hosszú távra tervezünk .

Néha bevállalunk olyan egyedeket amelyek totál ellentétei a személyiségünknek , mondván , hogy egy próbát megér.

Aztán ott vannak azok , amikkel az elején minden csodás de a felénél már sírsz és szitkozódsz , hogy hazavitted. Amikor minden kötél szakad  kidobod , de akkor már késő , hiszen maradandó sebeid lettek tőle.. Megesküdsz , hogy soha többet rá sem nézel hasonlóra , de végül mégis újra csapdába esel. Kell pár év tapasztalat amire megtanulod , mi az ami jó neked.

Persze léteznek kellemes meglepetések is  ,amiktől eleinte ódzkodsz , mert túl magas ,túl lapos, túl otromba ,túl öreg/fiatal vagy hozzá , aztán belebújsz és el sem tudod képzelni , hogy lehet ennyire kényelmes és kedvednek való .

És végül létezik a tökéletes , amelybe első látásra beleszeretsz  aztán felpróbálod és le sem akarod venni többé.

Lépegetünk .

Hova megyünk ? 

Egyre többször eltévedünk.

Lehet , hogy nem baj ,

Nekem most ez kell 

Ne nézz hátra,

csak vessz el.

Az Élet egyszerre kegyetlen és irgalmas. Elvesz tőled mindent : reményt, boldogságot hitet . Eléri , hogy elengedd az utolsó fűszálat amibe eddig kapaszkodtál és nyomorultnak érezd magad.De abban a pillanatban mikor végleg elfogadod , hogy neked nem jár több lehetőség, hirtelen és felfoghatatlan módon mégis odanyújt egyet és a füledbe suttogja : Gyere játssz még !

Ha a világ tetején ülnék , a legmagasabb hegyen , nem félnék hátradőlni , hogy jobban szemügyre vehessem a csillagokat , mert tudom , ha véletlenül megszédülnék a milliónyi káprázó pontocskától , te elkapnál és magadhoz szorítanál. Ebben soha sem kételkednék.

A boldogság az élet mozgatórugója . Értékesebb az aranynál, a gyémántnál  majdhogynem a levegőnél is . Mindenki ezt keresi tudatosan vagy tudat alatt . Tudjuk , hogy nem tart örökké ezért amikor megérkezik az életünkbe félve pillantunk rá , mintha máris éreznénk a keserű ízt a szánkban amit majd az elmúlása hoz . Ott rontjuk el a legtöbben , szinte már félünk elengedni magunk és inkább csak félig nyomjuk le a gázpedált , hogy elkerüljük a frontális ütközést.
Pedig el kéne merülnünk benne , mert ezek a felhőtlen pillanatok képezik az életünk lényegét . Egy mosoly , egy csók, egy ölelés vagy  egy gyönyörű napsütéses délután . Meg kéne tanulnunk igazán élvezni őket és felfedezni a szépségeiket , hiszen mi értelme van az utunknak , ha egyfolytában attól rettegünk , hogy egyszer véget ér

Nem tudom, hogy  lehet az , hogy ilyen hirtelen jelentél meg és ennyire akartál .Mikor először találkoztunk nem is gondolkodtam rajta , hogy akarnám e folytatást, de te nem hagytad annyiban és azt hiszem ez volt az ami meggyőzött. Olyan sokat vártam , annyi dolgot gondoltam túl és annyit kergettem az elérhetetlent , hogy felüdülésnek számított , hogy nem kell többé ostoba játékokat játszanom , ami persze ez nem egyenlő azzal , hogy veled minden egyszerű és kiszámítható lenne. Nagyon izgalmas minden egyes új lépés egymás felé , melletted merek derűlátó  lenni és ez a jóleső érzést ami elterül a mellkasomban már nagyon rég nem tapasztaltam . Ez a boldogság.

Vannak dolgok amiket hiába akarsz valahogy nem akarnak összejönni . Csak egy lépés választana el a céltól , de hirtelen megáll a folyamat. Semmi sem történik. A reménykedést felváltja a keserűség , a mosolyodat pedig baljós félelem .Egyre jobban érzed , hogy befuccsol a terv. A boldogságod ,a jövőd az álomvilágod . Összeomlasz és értéktelennek találod magad néha még sírsz is . Aztán hirtelen hátralépsz egyet,kitisztul az elméd és a szíved  és akkor veszed észre , hogy lehet nem is tudod mit akartál valójában . ..

Sokszor töprengek rajta , mi lesz ha visszaolvasom egyszer a dolgokat amiket rólad írtam. Vajon letörölhetetlen mosoly lesz az arcomon , mert visszagondolok rá , hogy hiába mentek roppantul nehézkesen a dolgok köztünk , mi mégis összejöttünk , esetleg kinevetem magam , hogy is lehettem pont beléd szerelemes , de a legijesztőbb az összes közül, ha könnyek mosnák az arcom , mert sosem volt elég bátorságom hozzá , hogy megpróbáljam veled.

9 péntek óta nem láttalak , de az arcodra még mindig ugyanúgy emlékszem . Olyan borzasztóan hiányzol, hogy fizikai fájdalmat okoz. Rád gondolok reggel mikor felkelek , délután miközben az óráimon ülök , amikor ebédet készítek,vagy olvasok ,ha sorozatot nézek és végül este mikor behunyom a szemem.Mikor láthatlak végre ?

Nem azért játszod a jégkirálynőt , mert nem vagy képes szeretni , hanem mert attól félsz , hogy te nem érdemled meg a szeretetet.

Saját

Mi lányok  imádunk drámázni és felesleges köröket leírni . Ha tetszik egy srác ahelyett , hogy elmondanánk neki mit érzünk ,új fotót készítünk magunkról és lecseréljük a profilképünket, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet . Szexisebb ruhát veszünk fel és még a magassarkút is bevállaljuk , de amikor véletlenül összefutunk a folyosón a kiszemelttel egy szégyenlős köszönés után elfordítjuk a tekintetünk. Epekedve várjuk , hogy üzenetet írjon és keserves könnycseppeket ejtünk , ha látjuk , hogy egy másik lánnyal beszélget .Végül mély depresszióba zuhanunk ha valaki más mellett köt ki, ahelyett , hogy végre tennénk valamit.
Nos itt van helyette egy biztos recept, ha azt akarod, hogy a tiéd legyen :Mondd el neki , hogy kedveled és szeretsz vele lenni . A leggyönyörűbb kiegészítőd a mosolyod legyen. Nem kell a púder , se a rúzs csak légy önmagad , és ne várj arra, hogy a lehetőség az öledbe pottyanjon , inkább ragadd meg te magad

 .

Saját

A várakozás jó dolog. Segít különbséget tenni a fellángolások és a valós érzelmek között.

Saját

 Amikor még nem ismertelek igazán kiegészítettem a személyiséged hiányzó darabjait a saját képzelgéseimmel .Féltem, hogy mikor már tudom ki vagy  csalódni fogok , mert valaki másnak gondollak
. De nem így lett ,kiderült , hogy  te még az elmém alkotta képnél is tökéletesebb vagy . Ebből tanultam meg , hogy sokszor azt hisszük , tudjuk mire van szükségünk , aztán jön valaki aki ennek a totál ellentéte és rájövünk , hogy felesleges tervezgeti ,aki hozzád tartozik az úgyis szembejön veled , és nem is fogsz rá emlékezni , hogy kire is számítottál korábban, mert ő lesz a tökéletes.

Reign

,,Inkább reménykedek itt veled, minthogy biztos legyek valaki mással "

Voltak lángok az életemben . Olyanok amik csak megperzseltek és amik majdnem elpusztítottak . De ahogy te égetsz meg az valami teljesen más. Kívánom a tüzed , mert ahogy átjárja a lényem  életre kelt, és ettől érzem magam újra egésznek.

Felemészt a gondolat. Tényleg van valami köztünk ?

Füst Milán

,,A távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli."

Gubanc

Kimutatni a szerelmem olyan érzés , mint ugrókötelezni . Egyszerre félek attól, hogy vagy túl gyorsan vagy túl lassan ugrok. Nem akarok elesni , de érezni akarom az extázist .

♥

Amikor először belém hasított a gondolat, hogy esetleg  beléd estem , megijedtem. Nem az érzéstől,hanem , hogy összekeverem valamivel. Egy óriási szerelmi csalódáson voltam túl és hiába telt el sok idő úgy éreztem a szívem még mindig repedt itt ott. Előtted minden fiúval csak azért találkoztam , hogy elfelejtsem Őt. Azt akartam , hogy tudja , van más az életemben és boldog vagyok nélküle és ami a legfontosabb , hogy lássa is az utcán vagy a neten. Butaság ?Igen. Szánalmas ?Nagyon . Gyerekes ?Ez nem is kérdés. De annyira fájt az egész lényem , hogy majd bele haltam és nem tudtam mivel orvosolhatnám. Aztán rájöttem , hogy nem is éreztem jól magam ezekkel a srácokkal , mert minden találkozásunkkor az Őrá gondoltam. Vajon hol jár most, mit csinál . Gondol rám ?
Aztán jöttél te . Te voltál az első aki valódi mosolyt csalt azóta az arcomra. Ekkor már sejtettem , de csak a második alkalommal voltam benne biztos. Te nem elterelési hadművelet vagy .
Imádok veled lenni és napról napra hevesebb érzéseket táplálok irántad. Amikor együtt vagyunk , nem bírok betelni veled akarom minden porcikádat. Nem érdekelt ki tud róla , hogy veled vagyok és boldog vagyok. Az erőltetett elégedettség helyett tagadhatatlan életvidámságtól sugározok. Azt mondták , hogy még a szemem is csillog. Miattad. Még ha nem is említelek akkor is ott vagy minden nevetésemben .Begyógyítottad a szívem és feltöltöttél szerelemmel . És ha leírom , hogy Ő az már téged takar.

Amikor megismerkedtem Wyattel azt gondoltam mérgező .Tudtam , hogy egyre közelebb engedni magamhoz óriási hiba , hiszen nélküle is épp elég elcseszett voltam. Mégsem bírtam elszakadni tőle . Én annak a szakadék szélén egyensúlyoztam aminek ő a legalján csücsült , aztán legnagyobb meglepetésemre ahelyett , hogy beestem volna mellé , ő felmászott hozzám és  biztonságos helyre juttatott .

Honnan tudom , hogy te vagy az igazi ? Nem tudom . Sokkal inkább érzem .

Váratlanul jöttél és elsodortál.Olyan voltál , mint a hurrikán. Nem kérdeztél semmit csak felkaptál és elrepítettél egy olyan csodás tájra ahol még sosem jártam. 

A legjobban még is az bűvöl el , hogy mindig érezteted velem , mit is érzel irántam. Sosem félsz nekem bókolni , és hidd el nem a hiúságomnak van szüksége erre , hanem sokkal inkább a lelkemnek . Mindent el mertél nekem mondani még akkor is amikor még alig ismertük egymást. Kíváncsi vagy rám , izgatlak vágysz rám és belőlem is pont ezeket az érzéseket váltod ki . Azt hiszem fülig beléd zúgtam.

A bőröd alá bújnék, hogy mindig veled legyek . Az ereidben folynék , hogy éltesselek.

Rúzsa Magdolna : Egyszer /szöveg : Presser Gábor

Egyszer arra járhatnál 
Egyszer rám találhatnál
S akkor belém eshetnél
S rögtön el is vihetnél
Vagy inkább ottmaradhatnál
Nálam bekuckózhatnál
Simán átölelhetnél
S csak hallgatnál és kérdeznél

Egyszer megszoríthatnál
Aztán megsimíthatnál
Egyszer összehajthatnál
Aztán szétbogozhatnál
Egyszer megpörgethetnél
Aztán le is fékeznél
Egyszer be is zárhatnál
Egyszer kiengedhetnél

Egyszer rám hajolhatnál
S akkor nagyon kívánnál
S én meg ott feküdhetnék 
Kicsit nagyon remegnék
Egyszer elkergethetnél
Aztán sírva kérhetnél
Aztán átölelhetnél
S hagynám kiengesztelnél

Egyszer megröpíthetnél
Széllel szembe engednél
Aztán szépen leszednél
Magad mellé fektetnél
Aztán megdicsérhetnél
Büszkén körbenézhetnél
A végén összeszedhetnél
És egy bambit fizetnél

Egyszer megviccelhetnél
Mintha nem is szeretnél
Aztán átölelhetnél
Ronda vicc volt, röhögjél
Egyszer szét is kaphatnál
Aztán összerakhatnál
Egyszer zsebre vághatnál
Aztán kigombolhatnál

Egyszer zongorázhatnál
S hozzá áriázhatnál
Egy-két dalt komponálnál
Rólam áradozhatnál
Aztán elnémulhatnál
S kérdőn rám pillanthatnál
S egy kis tapsra várhatnál
Várhatnál
Várhatnál

Egyszer megfürdethetnél
Aztán megtörölhetnél
Aztán megfésülhetnél
Aztán ki is festhetnél
Egyszer megrajzolhatnál
Aztán kiszínezhetnél
Aztán megszépítgetnél
Akkor nagyon szeretnél

Egyszer úgy kopoghatnál
Mintha nem is te volnál
Aztán nagyot nevetnél
Mintha mégis te lennél
Egyszer eljegyezhetnél
Gyémántgyűrűt vehetnél
S akkor úgy is tehetnél
Mintha tényleg léteznél