Felemészt a gondolat. Tényleg van valami köztünk ?

Füst Milán

,,A távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli."

Gubanc

Kimutatni a szerelmem olyan érzés , mint ugrókötelezni . Egyszerre félek attól, hogy vagy túl gyorsan vagy túl lassan ugrok. Nem akarok elesni , de érezni akarom az extázist .

♥

Amikor először belém hasított a gondolat, hogy esetleg  beléd estem , megijedtem. Nem az érzéstől,hanem , hogy összekeverem valamivel. Egy óriási szerelmi csalódáson voltam túl és hiába telt el sok idő úgy éreztem a szívem még mindig repedt itt ott. Előtted minden fiúval csak azért találkoztam , hogy elfelejtsem Őt. Azt akartam , hogy tudja , van más az életemben és boldog vagyok nélküle és ami a legfontosabb , hogy lássa is az utcán vagy a neten. Butaság ?Igen. Szánalmas ?Nagyon . Gyerekes ?Ez nem is kérdés. De annyira fájt az egész lényem , hogy majd bele haltam és nem tudtam mivel orvosolhatnám. Aztán rájöttem , hogy nem is éreztem jól magam ezekkel a srácokkal , mert minden találkozásunkkor az Őrá gondoltam. Vajon hol jár most, mit csinál . Gondol rám ?
Aztán jöttél te . Te voltál az első aki valódi mosolyt csalt azóta az arcomra. Ekkor már sejtettem , de csak a második alkalommal voltam benne biztos. Te nem elterelési hadművelet vagy .
Imádok veled lenni és napról napra hevesebb érzéseket táplálok irántad. Amikor együtt vagyunk , nem bírok betelni veled akarom minden porcikádat. Nem érdekelt ki tud róla , hogy veled vagyok és boldog vagyok. Az erőltetett elégedettség helyett tagadhatatlan életvidámságtól sugározok. Azt mondták , hogy még a szemem is csillog. Miattad. Még ha nem is említelek akkor is ott vagy minden nevetésemben .Begyógyítottad a szívem és feltöltöttél szerelemmel . És ha leírom , hogy Ő az már téged takar.

Amikor megismerkedtem Wyattel azt gondoltam mérgező .Tudtam , hogy egyre közelebb engedni magamhoz óriási hiba , hiszen nélküle is épp elég elcseszett voltam. Mégsem bírtam elszakadni tőle . Én annak a szakadék szélén egyensúlyoztam aminek ő a legalján csücsült , aztán legnagyobb meglepetésemre ahelyett , hogy beestem volna mellé , ő felmászott hozzám és  biztonságos helyre juttatott .

Honnan tudom , hogy te vagy az igazi ? Nem tudom . Sokkal inkább érzem .

Váratlanul jöttél és elsodortál.Olyan voltál , mint a hurrikán. Nem kérdeztél semmit csak felkaptál és elrepítettél egy olyan csodás tájra ahol még sosem jártam. 

A legjobban még is az bűvöl el , hogy mindig érezteted velem , mit is érzel irántam. Sosem félsz nekem bókolni , és hidd el nem a hiúságomnak van szüksége erre , hanem sokkal inkább a lelkemnek . Mindent el mertél nekem mondani még akkor is amikor még alig ismertük egymást. Kíváncsi vagy rám , izgatlak vágysz rám és belőlem is pont ezeket az érzéseket váltod ki . Azt hiszem fülig beléd zúgtam.

A bőröd alá bújnék, hogy mindig veled legyek . Az ereidben folynék , hogy éltesselek.

Rúzsa Magdolna : Egyszer /szöveg : Presser Gábor

Egyszer arra járhatnál 
Egyszer rám találhatnál
S akkor belém eshetnél
S rögtön el is vihetnél
Vagy inkább ottmaradhatnál
Nálam bekuckózhatnál
Simán átölelhetnél
S csak hallgatnál és kérdeznél

Egyszer megszoríthatnál
Aztán megsimíthatnál
Egyszer összehajthatnál
Aztán szétbogozhatnál
Egyszer megpörgethetnél
Aztán le is fékeznél
Egyszer be is zárhatnál
Egyszer kiengedhetnél

Egyszer rám hajolhatnál
S akkor nagyon kívánnál
S én meg ott feküdhetnék 
Kicsit nagyon remegnék
Egyszer elkergethetnél
Aztán sírva kérhetnél
Aztán átölelhetnél
S hagynám kiengesztelnél

Egyszer megröpíthetnél
Széllel szembe engednél
Aztán szépen leszednél
Magad mellé fektetnél
Aztán megdicsérhetnél
Büszkén körbenézhetnél
A végén összeszedhetnél
És egy bambit fizetnél

Egyszer megviccelhetnél
Mintha nem is szeretnél
Aztán átölelhetnél
Ronda vicc volt, röhögjél
Egyszer szét is kaphatnál
Aztán összerakhatnál
Egyszer zsebre vághatnál
Aztán kigombolhatnál

Egyszer zongorázhatnál
S hozzá áriázhatnál
Egy-két dalt komponálnál
Rólam áradozhatnál
Aztán elnémulhatnál
S kérdőn rám pillanthatnál
S egy kis tapsra várhatnál
Várhatnál
Várhatnál

Egyszer megfürdethetnél
Aztán megtörölhetnél
Aztán megfésülhetnél
Aztán ki is festhetnél
Egyszer megrajzolhatnál
Aztán kiszínezhetnél
Aztán megszépítgetnél
Akkor nagyon szeretnél

Egyszer úgy kopoghatnál
Mintha nem is te volnál
Aztán nagyot nevetnél
Mintha mégis te lennél
Egyszer eljegyezhetnél
Gyémántgyűrűt vehetnél
S akkor úgy is tehetnél
Mintha tényleg léteznél

Őrültem várom , hogy találkozzunk . Még a hétfőket is megszerettem miattad .Nem számít hány vizsgám van a héten és mennyit kell tanulnom , ha találkozom veled az mindent elfeledtet. 

Amikor megfogod a kezem akkor csak mi létezünk az egész világon.

Már csak pár órát kell várnom .

Brash Bence : Fogadj el így

Várj! Van még valami. El kell mondjam .

Kérlek várj ! Van még valami ..

Csak el ne rontsam.

Piszkosul nehéz egy olyan embernek nem hátat fordítani aki nem tudja kifejezni a szeretetét. Annak aki tönkretette a gyerekkorodat és majdnem gallyra vágta az életedet , mert gyenge volt és nem tudott szeretni . Sok bátorság kell ahhoz , hogy megnyíljunk másoknak és törődjünk velük , hogy ne legyünk magunknak valók és ne  mutassuk magunkat érzéketlennek főleg, ha attól aki felnevelt minket pont az ellenkezőjét láttuk .
De lehet, hogy  ez kellett ahhoz , hogy megtanuljam a leckét. Eme út végigjárása tett azzá a személlyé aki ma vagyok és nem akarnék más lenni . Így tanultam meg, hogy szeretni , törődni és megosztani nagyon fontos és elengedhetetlen a boldog élethez . Márpedig én boldog vagyok ,nem számít min mentem keresztül. Nem is szabad a régi sebeket nyalogatni , tenni kell rá egy kis kötszert és menni tovább. Aztán megbocsájtani , mert ha nem tenném csak prédikálnék.
El kell felejteni a sérelmeket bármilyen súlyosak is voltak .
És talán megérteni az okozójuk indokait.A sorok mögé látni . Aztán segíteni neki .Mert akkor jössz rá , hogy csak  elveszett és fél. Retteg  , hogy egyedül marad szeretetlenül .

-Mit akarsz ? -kérdeztem türelmetlenül
-Téged -válaszolta és közben kajánul nevetett az ajtófélfának támaszkodva. Olyan pofátlanul magabiztos volt, hogy legszívesebben képen töröltem volna .
-Kezdem kicsit unni ezt a játékot .
Nem engedtem el a tekintetét , bele akartam látni a fejébe . Sosem tudtam megfejteni , mi lakozik benne . Mit jelenthet neki ez az egész ? Szórakozást , kihívást vagy valódi érzelmeket kissé nyers formában . Visszahúzta a száját és leengedte a karba tett kezeit .
- Mit szólsz egy kávéhoz ? Nem fogadok el nemleges választ , tudom , hogy imádod .
Nem akartam könnyen kaphatónak tűnni , viszont az sem lett volna túl jó , ha megint elűzöm mogorva viselkedésemmel .
-Oké -böktem ki végül és a beleegyezésem hallatán ismét elterült a képén a csibészmosoly.
-Vedd a kabátod ! -parancsolta és ő is felkapta a sajátját.
-Úgy érted , most ?
-Félek , ha tovább húznánk még kitalálnál valami kifogást.
Fogalma sem volt róla milyen nagyot téved. Amióta ismertem, azóta vártam , hogy elhívjon valahová .De nem firtattam a dolgot. Megfésültem a hajam és fújtam egy keveset a parfümömből közben persze láttam a tükörben ahogy sunyiban végigmért. Nem volt különösebben ellenemre. Felsegítette a kabátom, mert annak ellenére  , hogy néha hihetetlenül pofátlan és zavarba ejtő volt az illedelmesség nem veszett ki belőle.
A kávézóba vezető út csendesen telt csak sétáltunk egymást mellett és egyre gyakrabban ért egymáshoz a vállunk . Aztán végül megszólalt .
-Csak szerintem viselkedünk furán ?
Nevettem .
-Miért gondolod így ?
-Mert csendben kullogunk egymás mellett. Ez nem ránk jellemző.
Tényleg nem volt az , ahányszor feljött beszélgetni be nem állt a szánk . De az más volt. Kötetlen , semmi teher. Most viszont eléggé egyértelművé vált , hogy mit akarunk egymástól és ami még kínosabb volt, hogy egyikünk sem tudta kimondani .
-Kérdezz valamit -javasoltam
-Ez egy randi ?
-Szerinted az ?
-Előbb válaszolnod kell !
-Ez sok mindentől függ -húztam az agyát .
-Mitől ?
-Hé.Én következem ! Randi vagy nem ?
-Meg akarlak csókolni - mondta ki haláli nyugalommal a hangjában . Annyira meglepődtem , hogy elfelejtettem , hogy kell a lábaimat egymás után tenni, így hát megálltam . Ő is így tett .
-Mi tart vissza ?- halottam ahogy az én hangom mondta ki , de nem mégsem fogtam fel , hogy én voltam
- Visszacsókolsz ?
-Ezt csak egy módon tudhatod meg -feleltem és ő azonnal elkapott a csípőmnél . Egymás szemébe néztünk . Vággyal telien. Aztán az ajkát az enyémhez nyomta , az utca közepén . A legszebb hely volt ahová valaha is utaztam , még Párizsnál is . Visszacsókoltam . Jó ízű volt .Mohón merültem el benne . A kezemet a mellkasára tettem és közben éreztem milyen hevesen ver a szíve . Beszívtam az illatát és rájöttem , ha választanom kéne egy aromát amit életem végig szagolnom kéne ez lenne az .
Gyerekvisításra lettem figyelmes.
-Néjzd mami , csójkolóznak -ordította egy kisgyerek . Egyszer nevettünk fel G.vel . Elhúzódtam tőle egy kicsit , de a homlokunk még mindig összeért.
- Na gyere, ne rontsuk el a kisgyereket -viccelődött. -Meg aztán kávéról volt szó vagy nem ? -emlékeztetett majd megfogta a kezem és továbbindultunk ...

Már nem sokat kell várnom ..

Az emlékek milliónyi pillangóként repkedtek szívem rétjén , s nekem  az eszembe kellett vésnem , hogy amelyiket túl erősen szorítom , az előbb utóbb elveszíti a szépségét .

Öt perce sem ismertelek , mégsem akartam , hogy elmenj . Csak álltunk az ajtóban , nem tudom mi járhatott a fejedben , mert csak mosolyogtál ,én meg totál zavarban voltam . Ha tehettem volna azonnal a karodba omlok és engedtem volna, hogy addig csókolj amíg a lábamon bírok állni , sőt még az összerogyásom után is . De neked menned kellett s a szívemet is magaddal vitted. A szavadat adtad , hogy jössz még , én azóta is várlak.

Most kell, hogy magadhoz húzz , most kell , hogy akarj. Most kell , hogy tudd  én bizony érzem ami köztünk van . Ragadj el , csókolj ..nem kell , hogy bókolj .Ha most tepersz le végleg megadom magam.

Most az egyszer én akarok lenni a főszereplő , érted ? Nem akarok többé mosolyogva a háttérben állni amíg a barátnőmnek szerelemet vallanak . Nem akarom végighallgatni , hogy egy pasi arról áradozik , hogy mindent megtenne érte .
Én akarok lenni az a lány akiért valaki lehozná a csillagokat az égről és akin egy srác egész éjszaka rágódik . Azt szeretném ha utánam futnának az esőben és engem csókolnának úgy , mintha az életük múlna rajta . Könyörgöm,  a saját életemben is csak mellékszereplő bírok lenni . Ezen változtatnom kell.

Életkép

Elnyúltam az ágyamon és hatalmasat sóhajtottam. A gondolataim olyan súllyal nehézkedtek rám , hogy szinte összenyomtak . A gyomrom görcsben volt és sírni akartam , de nem tettem . Összekucorodtam és lehunytam a szemem. Hirtelen kopogtatást halottam .
-Gyere ! -szóltam ki és mire felkaptam a tekintetem ott állt előttem .
- Aludtál ? -kérdezte , mintha mi sem történt volna
- Nem , csak lefeküdtem, nem érzem magam jól
- Miattam ?
-Hogyne ..-forgattam a szemeim , de közben majdnem kiszökött egy könnycsepp.
Leült az ágyra és végigsimított az arcomon .
-Féltékeny vagy ?
-Hagyjál már a hülyeségeiddel .-toltam el a kezét
- Na figyelj . Tetszel nekem , elmondtam vagy százszor .Kedves vagyok veled , kereslek amennyire időm engedni , mégsem látom rajtad, hogy értékelnéd. Szóval bocsáss meg, ha nem akarok olyan busz után futni ami nem vesz fel.
- Értem , ha nem dobom le egyből a bugyim a kedves szavak után , akkor nem éri meg , igaz ?
- Ne forgasd ki a szavaim.
Nem válaszoltam. Egyszerre forrtam fel legbelül de ugyanakkor meg is könnyebbültem.Végre komolyan beszéltünk egymással . Nem kellett kihámozni semmit kétértelmű mondatokból , mert minden ott állt feketén fehéren.
- Akkor tévedtem ? -törte meg a csendet
-Miben ? -néztem végre a szemébe
-Ne játszd a hülyét -horkant fel én pedig felültem az ágyon , hogy egy vonalban legyünk.
- Tévedtél.-böktem ki végül. - Kedvellek , és ne mondd, hogy ezzel sem vagy tisztában . Én csak nem akartam rád telepedni .Teret adtam , hogy léphess , amikor akarsz . Eleinte működött is , de aztán abbahagytad. Most már tudom miért . Nem kaptál elég visszajelzést. Sajnálom . De úgy látszik , hamar túltetted magad a csalódáson..
-Nem volt köztünk semmi a csajjal .
- Ahhoz képest eléggé összedörgölőztetek. Tudod mit mindegy , nem az én dolgom.
-Tetszik , hogy féltékeny vagy . Sokkal szexibb , mint a jégkirálynő stílus.Táncoltunk, igen de nem érdemes kombinálnod. Én csak téged akarlak .
-Elhiszem neked, de mégsem tudom elhinni .
Egyre közelebb férkőzött az arcomhoz, közben az ujjai a csípőmön zongoráztak . Már alig bírtam levegőt venni , furcsa bizsergő érzés futott át rajtam.Megcsókolt , de olyan hevesen , ha nem az ágyon ültünk volna , tuti szétesek .Darabokra. Beletúrtam a hajába és még közelebb húztam .A másik kezem pedig a mellkasára tettem . Éreztem a kemény hasát a póló alatt. Mintha megállt volna az idő , csak ő és én a kis kollégiumi szobában . Olyan olt , mintha erre lettünk volna teremtve. Aztán zajra lettünk figyelmesek és szétrebbentünk. A szobatársam volt az .
-Ó , sziasztok ! Mit csináltok ? G , hogy ment az angol zh ? -kérdezte de meg sem várta a választ , hiszen szokás szerint pörgött . A konyhába ment kaját csinálni és zörgött az edényekkel.
- Jól ment -válaszolta G , majd összemosolyogtunk .Közben felvette egy hajtincsemet és szórakozottan birizgálta . Elvesztünk egymás szemében, mikor a szobatársam ismét betoppant.
- Már tudom miért van itt ilyen meleg-utalt játékosan ránk .Én még mindig vigyorogtam , mint a vadalma.
-Mennem kell , holnap zh .Még át kell néznem pár diát. Kikísérsz ? -kérdezte .Bólintottam és elindultunk .
Pár perc múlva a  lift előtt álltunk totál zavarban .
-Sok szerencsét holnapra. -mondtam végül. Megint megcsókolt .
-Most már tuti sikerülni fog -simított végig az arcomon . A lift megérkezett . Mielőtt az ajtó becsukódott kiszólt.
-Nyugi , most , hogy már tudom , van értelme teperni , keresni foglak .