-Mit akarsz ? -kérdeztem türelmetlenül
-Téged -válaszolta és közben kajánul nevetett az ajtófélfának támaszkodva. Olyan pofátlanul magabiztos volt, hogy legszívesebben képen töröltem volna .
-Kezdem kicsit unni ezt a játékot .
Nem engedtem el a tekintetét , bele akartam látni a fejébe . Sosem tudtam megfejteni , mi lakozik benne . Mit jelenthet neki ez az egész ? Szórakozást , kihívást vagy valódi érzelmeket kissé nyers formában . Visszahúzta a száját és leengedte a karba tett kezeit .
- Mit szólsz egy kávéhoz ? Nem fogadok el nemleges választ , tudom , hogy imádod .
Nem akartam könnyen kaphatónak tűnni , viszont az sem lett volna túl jó , ha megint elűzöm mogorva viselkedésemmel .
-Oké -böktem ki végül és a beleegyezésem hallatán ismét elterült a képén a csibészmosoly.
-Vedd a kabátod ! -parancsolta és ő is felkapta a sajátját.
-Úgy érted , most ?
-Félek , ha tovább húznánk még kitalálnál valami kifogást.
Fogalma sem volt róla milyen nagyot téved. Amióta ismertem, azóta vártam , hogy elhívjon valahová .De nem firtattam a dolgot. Megfésültem a hajam és fújtam egy keveset a parfümömből közben persze láttam a tükörben ahogy sunyiban végigmért. Nem volt különösebben ellenemre. Felsegítette a kabátom, mert annak ellenére  , hogy néha hihetetlenül pofátlan és zavarba ejtő volt az illedelmesség nem veszett ki belőle.
A kávézóba vezető út csendesen telt csak sétáltunk egymást mellett és egyre gyakrabban ért egymáshoz a vállunk . Aztán végül megszólalt .
-Csak szerintem viselkedünk furán ?
Nevettem .
-Miért gondolod így ?
-Mert csendben kullogunk egymás mellett. Ez nem ránk jellemző.
Tényleg nem volt az , ahányszor feljött beszélgetni be nem állt a szánk . De az más volt. Kötetlen , semmi teher. Most viszont eléggé egyértelművé vált , hogy mit akarunk egymástól és ami még kínosabb volt, hogy egyikünk sem tudta kimondani .
-Kérdezz valamit -javasoltam
-Ez egy randi ?
-Szerinted az ?
-Előbb válaszolnod kell !
-Ez sok mindentől függ -húztam az agyát .
-Mitől ?
-Hé.Én következem ! Randi vagy nem ?
-Meg akarlak csókolni - mondta ki haláli nyugalommal a hangjában . Annyira meglepődtem , hogy elfelejtettem , hogy kell a lábaimat egymás után tenni, így hát megálltam . Ő is így tett .
-Mi tart vissza ?- halottam ahogy az én hangom mondta ki , de nem mégsem fogtam fel , hogy én voltam
- Visszacsókolsz ?
-Ezt csak egy módon tudhatod meg -feleltem és ő azonnal elkapott a csípőmnél . Egymás szemébe néztünk . Vággyal telien. Aztán az ajkát az enyémhez nyomta , az utca közepén . A legszebb hely volt ahová valaha is utaztam , még Párizsnál is . Visszacsókoltam . Jó ízű volt .Mohón merültem el benne . A kezemet a mellkasára tettem és közben éreztem milyen hevesen ver a szíve . Beszívtam az illatát és rájöttem , ha választanom kéne egy aromát amit életem végig szagolnom kéne ez lenne az .
Gyerekvisításra lettem figyelmes.
-Néjzd mami , csójkolóznak -ordította egy kisgyerek . Egyszer nevettünk fel G.vel . Elhúzódtam tőle egy kicsit , de a homlokunk még mindig összeért.
- Na gyere, ne rontsuk el a kisgyereket -viccelődött. -Meg aztán kávéról volt szó vagy nem ? -emlékeztetett majd megfogta a kezem és továbbindultunk ...