Lovegame

- Nem tudom ,mi legyek –fordult meg végül

- Hogy érted ?

- A rosszfiú , a romantikus hős a megmentő vagy a srác akit egyáltalán nem érdekelsz ? Nem látok a fejedbe , érted ? Fogalmam sincs, hogy mire , hogy fogsz reagálni . Mi az ami tetszik és melyik az a részem ami elől legszívesebben a világ végéig futnál.

- Akkor talán legyél végre önmagad!

- Ez mind én vagyok . Egyszer őrületbe akarlak kergetni , aztán csak a kezedet akarom fogni , másszor meg inkább rád sem néznék , hogy ne lásd mennyire összezavarsz .(saját)

Ma bekopogtatott hozzám és ismét a hatalmába kerített. Hihetetlen mértékű szeretet áradt belőle , csak leült az ágyamra és beszélt , ha kellett hallgatott .Rabul ejtett a szemével , de csak a romantikus módon . Semmi tolakodás, semmi vadság. Lágy simogatáshoz hasonlított a tekintete . Bókolt hogy, szép vagyok  és ami a legfontosabb , hogy őszintén mondta , nem várt érte cserébe semmit, egyszerűen adni akart . Csak jött amikor kellett és bebizonyította , hogy ő hiányzott .

-Ne érts félre , nem ő hiányzik , hanem az  ahogy hozzám ért , az érzés mikor  megcsókolt vagy csak egyszerűen hozzám bújt . Nem is az a legrosszabb , ahogy a szívemet ripityára törte , hanem az a szörnyű űr amit  maga után hagyott . ( saját részlet)

 Ne fuss !Ami jár neked -lehet , jó vagy rossz -az elől úgy sem tudsz menekülni. ( saját )

Adok. Kapok ?

Minden kapcsolatunkban a személyiségünk más más darabkája bújik elő . Különbözőek az elvárásainak illetve az is , hogy magunkból mit adunk oda a másiknak . Szép lassan rájövünk , hogy úgy nem az igazi ha mi többet nyújtunk , mint amennyit kapunk és ez fordítva is igaz . Az egyensúly a lényeg és az önzetlenség . Ha valamit kényszernek érzel , akkor felesleges megtenned , csak magadat áltatod azzal , hogy valójában jót cselekszel , s majd utólag felülíródik a kellemetlen érzés. Mindig csak annyit kínálj magadból , amennyi nélkül nem érzed magad kevesebbnek . (saját)