Pontosan tudom , hogy nem a véletlen műve volt az , hogy találkoztunk . A részecskéink annyira vonzották egymást , hogy végül összecsapódtunk . Megmagyarázhatatlan erők vonzottak téged a küszöbömig , s talán magad sem értetted miért kopogtál végül be . De megtetted , s mikor kinyílt az ajtóm megértetted , nem csak te, hanem én is . Szerelem volt első látásra , sőt ahányszor látlak újra és újra belédbolondulok.

Számolom a napokat és magammal vitatkozom , hogy miért nem jön . Persze számos logikus okot fel tudok sorakoztatni , de ezek mit sem érnek ha a szívem szomorú . Hiányzik ha ébren vagyok , ha alszom , ha levegőt veszek , ha a kedvenc sorozatom nézem, vagy egy romantikus könyvet olvasok . Mindenhol érzem az űrt amit ő hagyott maga után . Mikor jössz már ? Nagyon várlak.

,,Csókolj meg és vessz el bennem "

Maggie Stiefvater : Linger

,,A gyomromban valami megfordult, amikor megfogtam a kezét, és
végigfuttattam az ujjaimat a tenyerétől az ujja hegyéig. A szemét félig
lehunyta, és amikor végeztem, elvette a kezét, és felült. A víz csobogott
és hullámzott körülötte. A kád szélére fektette a karját, az arca egy
vonalba került a szememmel. Tudtam, hogy megint csókolózni fogunk,
és tudtam, hogy nem kellene, mert ő máris a legalján volt, és én is oda
tartottam, de nem tehettem róla. Éheztem rá."

John Steinbeck : Édentől keletre

,,Az emberi elme egyik diadala, hogy képes biztosan tudni valamit anélkül, hogy elhiggye."

,,Ha valaki azt mondja, hogy nem akar valamiről beszélni, akor ezt rendszerint úgy kell érteni, hogy nem is tud egyébre gondolni."

,,– Mit szeretne olvasni? 
– Olyasmit, ami leveszi az eszemet a lábáról."

Maggie Stiefvater : Forever

,, Az a baj Cole St. Clairrel , hogy elhiszed minden szavát , és nem tudod elhinni egyetlen szavát sem .

Kicsit minden nap meghalok mikor nem látlak .

A hóesést  nézni a kandalló mellett, 

A csillogást látni ami a szemedben rejlett ,

A csókodat érezni , ami a legjobban kellett

A vágyad észlelni , mely szerelemmé fejlett.

Megtanultam , hogy jó szívvel kell adni . Nem az a lényeg , hogy drágát vagy sokat adj , hanem , hogy tiszta szívedből szánd. Ne azt tartsd szem előtt , hogy neked minél több maradjon , hanem próbáld meg a másikat minél boldogabbá tenni és abban leld örömödet  . Gyúrd bele a szívedet minden egyes dologba amit másoknak nyújtasz , legyen az ajándék , ölelés, csók vagy csak egy apró mosoly. Soha ne azért ajándékozz , hogy te is kapj cserébe valamit , az nem őszinte . Hidd el meg fog térülni , de csak akkor ha nem várod el , és pont azért lesz gyönyörű, mert váratlan és szívmelengető lesz . (saját)

A lángoló vágyak margójára

macskakövön sétálni ,
ha jön az eső megázni ,
háztetőn mélázni,
az idegeid tépázni ,
a negyedikre felmászni,
matekból zh-zni ,
vágyamat leplezni
sóvárgásom álcázni
a nyakadat csókolni
a számodat tárcsázni
melletted feküdni
a kezdet megfogni
a józan észt eldobni
örökké  tiéd lenni

(saját)

.....és te majd ott vársz rám . Nem számít mikor jövök és honnan, te az állomáson leszel . Lényegtelen , hány nő volt előttem az életedben csak rám fogsz  emlékezni . Csak azokat a gondolatokat tudod visszaidézni , amikor engem öleltél és csókoltál . Az én parfümöm illatárát érzed , az én mosolyomra gondolsz vissza az én kócos hajamba akarsz túrni . Tudod , hogy miért ? Mert nálam jobban sosem szeretett téged senki a világon( saját írás sok ♥ G.nek ) .

Azt hittem egy idő után kinövöm majd a rajongást, de nem így lett . Nem is tudom , hogy ez jó vagy rossz dolog , persze már megtanultam , hogy nem kell sőt nem is szabad mindent fekete fehérben látni . Egy férfiért oda lenni örökös ész a szív ellen csatát eredményez .Bizonytalanságba kerget . Ha kedves velem azért van mert mindenkivel az vagy tetszem neki ? Ha bókol komolyan vehetem vagy csak a nőcsábászok kedvenc játékát űzi ? Ha mindig ír érdeklem vagy csak unatkozik? Oda szabad adnom neki egy darabot magamból vagy őrizzem meg a józan eszem? Valószínű erre senki sem tud olyan választ adni ami mindenkire érvényes lenne , viszont egy biztos , ha mindig a biztonságos oldalon játszol sosem fogsz olyan tapasztalatokkal , érzelmekkel gazdagodni amitől értékesebb ember leszel . A szerelemben és a rajongásban az a gyönyörű , hogy pozitív dolgok mellett ott vannak  , a játszmák és megpróbáltatások , amiket egy idő után megtanulsz észrevenni és a helyén kezelni . Szóval a legjobb amit tehetsz ha félig ésszel félig szívvel vágsz bele a dolgokba , nem baj ha megégeted magad legalább következő alkalommal már tudod mivel vagy kivel kell vigyáznod . Remélem , hogy az én esetemben ez a most következő legélesebb kanyar lesz a legtökéletesebb.

-Szerinted ha valamit nagyon akarok , akkor az enyém lesz ?
- Ha eléggé akarnád , fel sem merülne benned a kérdés.

Lovegame

- Nem tudom ,mi legyek –fordult meg végül

- Hogy érted ?

- A rosszfiú , a romantikus hős a megmentő vagy a srác akit egyáltalán nem érdekelsz ? Nem látok a fejedbe , érted ? Fogalmam sincs, hogy mire , hogy fogsz reagálni . Mi az ami tetszik és melyik az a részem ami elől legszívesebben a világ végéig futnál.

- Akkor talán legyél végre önmagad!

- Ez mind én vagyok . Egyszer őrületbe akarlak kergetni , aztán csak a kezedet akarom fogni , másszor meg inkább rád sem néznék , hogy ne lásd mennyire összezavarsz .(saját)

Ma bekopogtatott hozzám és ismét a hatalmába kerített. Hihetetlen mértékű szeretet áradt belőle , csak leült az ágyamra és beszélt , ha kellett hallgatott .Rabul ejtett a szemével , de csak a romantikus módon . Semmi tolakodás, semmi vadság. Lágy simogatáshoz hasonlított a tekintete . Bókolt hogy, szép vagyok  és ami a legfontosabb , hogy őszintén mondta , nem várt érte cserébe semmit, egyszerűen adni akart . Csak jött amikor kellett és bebizonyította , hogy ő hiányzott .

-Ne érts félre , nem ő hiányzik , hanem az  ahogy hozzám ért , az érzés mikor  megcsókolt vagy csak egyszerűen hozzám bújt . Nem is az a legrosszabb , ahogy a szívemet ripityára törte , hanem az a szörnyű űr amit  maga után hagyott . ( saját részlet)

 Ne fuss !Ami jár neked -lehet , jó vagy rossz -az elől úgy sem tudsz menekülni. ( saját )

Adok. Kapok ?

Minden kapcsolatunkban a személyiségünk más más darabkája bújik elő . Különbözőek az elvárásainak illetve az is , hogy magunkból mit adunk oda a másiknak . Szép lassan rájövünk , hogy úgy nem az igazi ha mi többet nyújtunk , mint amennyit kapunk és ez fordítva is igaz . Az egyensúly a lényeg és az önzetlenség . Ha valamit kényszernek érzel , akkor felesleges megtenned , csak magadat áltatod azzal , hogy valójában jót cselekszel , s majd utólag felülíródik a kellemetlen érzés. Mindig csak annyit kínálj magadból , amennyi nélkül nem érzed magad kevesebbnek . (saját)

A nagy Ő

Váratlan volt a találkozás . Meglepett , felkavart , elsodort . Csak arra tudtam gondolni , mi lett volna ha épp máshol vagyok akkor  mikor felbukkant  . Hogy mennyi szokatlan döntést hoztam aznap mikor az életembe lépett . Aztán rájöttem , hogy  miért volt így. A sors akarta , nem is lehetett volna máshogy, mert nekünk  találkoznunk kellett . A részecskéink örült módon vonzották egymást. S mikor végre ráleltek egymásra , nem volt megállás.
(saját)