Öt perce sem ismertelek , mégsem akartam , hogy elmenj . Csak álltunk az ajtóban , nem tudom mi járhatott a fejedben , mert csak mosolyogtál ,én meg totál zavarban voltam . Ha tehettem volna azonnal a karodba omlok és engedtem volna, hogy addig csókolj amíg a lábamon bírok állni , sőt még az összerogyásom után is . De neked menned kellett s a szívemet is magaddal vitted. A szavadat adtad , hogy jössz még , én azóta is várlak.