♥

Amikor először belém hasított a gondolat, hogy esetleg  beléd estem , megijedtem. Nem az érzéstől,hanem , hogy összekeverem valamivel. Egy óriási szerelmi csalódáson voltam túl és hiába telt el sok idő úgy éreztem a szívem még mindig repedt itt ott. Előtted minden fiúval csak azért találkoztam , hogy elfelejtsem Őt. Azt akartam , hogy tudja , van más az életemben és boldog vagyok nélküle és ami a legfontosabb , hogy lássa is az utcán vagy a neten. Butaság ?Igen. Szánalmas ?Nagyon . Gyerekes ?Ez nem is kérdés. De annyira fájt az egész lényem , hogy majd bele haltam és nem tudtam mivel orvosolhatnám. Aztán rájöttem , hogy nem is éreztem jól magam ezekkel a srácokkal , mert minden találkozásunkkor az Őrá gondoltam. Vajon hol jár most, mit csinál . Gondol rám ?
Aztán jöttél te . Te voltál az első aki valódi mosolyt csalt azóta az arcomra. Ekkor már sejtettem , de csak a második alkalommal voltam benne biztos. Te nem elterelési hadművelet vagy .
Imádok veled lenni és napról napra hevesebb érzéseket táplálok irántad. Amikor együtt vagyunk , nem bírok betelni veled akarom minden porcikádat. Nem érdekelt ki tud róla , hogy veled vagyok és boldog vagyok. Az erőltetett elégedettség helyett tagadhatatlan életvidámságtól sugározok. Azt mondták , hogy még a szemem is csillog. Miattad. Még ha nem is említelek akkor is ott vagy minden nevetésemben .Begyógyítottad a szívem és feltöltöttél szerelemmel . És ha leírom , hogy Ő az már téged takar.