5.fejezet

Ne csak nézz, láss

Bambi szemszöge:

Őket figyeltem a pultnál , miközben Ádám folyamatosan hozzám beszélt. Legszívesebben felpofoztam volna, hogy továbbálljon de nem volt hozzá elég lelki erőm, főleg miután láttam , hogy Dávid megcsókolja Tinát. A gyomrom liftezett és a torkomban éreztem a tequilát amit nem rég ittam meg. Dávid otthagyta a csajt a pultnál és visszaült Gergőékhez. Nekem ki kellett rohannom a mosdóba.

Egy kiadós hányás után szóltam Grétinek , hogy haza megyek. Velem akart jönni , de mondtam , hogy semmi szükség nincs rá , mert Bence már felajánlotta , hogy elkísér.

Teljese jól voltam fizikailag , csak a lelkemnek volt szüksége Bence támogatására.

-Mi a baj Bambi ? El vagy kenődve –nézett rám aggodalmas tekintettel és végigsimított a hátamon.

-Semmi , csak nem igazán jönnek össze nekem mostanában a dolgok.

-Nem vagy vele egyedül , de mégis mi bánt ?Ádám ?

Kifújtam egy hatalmas adag levegőt és felkészültem,hogy elmondjam az igazat.Valakinek ki kellett öntenem a szívem.

- Vele is kapcsolatos. De főleg Dávid miatt..Meglátott vele és egyből rosszra gondolt, persze Ádám és adta alá a lovat. Utána pedig a fejemhez vágta, hogy kezdtek visszatérni a régi ,

pasizós önmagamhoz.

-Ő erről honnan tud ?

-Részeg Grétától- fintorogtam. Gyűlöltem mikor valaki felhozta múltamnak ezen szeletét . Mindenki azt hitte , hogy egy pasifaló voltam, közben pedig senki sem akart engem eléggé. Szomorú.

-Figyelj , szerintem beszélj vele. De ne bizonygass neki semmit , az elrontja a dolgokat. Mondd el , hogy Ádámmal nincs semmi és nem szeretnéd, ha ez által ítélne meg. Rendben ?

-Tudod milyen könnyű ez így fejben elgondolni , aztán milyen iszonyúan nehéz összeszedni a bátorságot hozzá ?

-Persze, hogy tudom –ölelt át , már a kollégium előtt. –De ha valamit el szeretnél érni az életben , bátornak kell lenned. Nem lehet csak úgy feladni , ha akadályba ütközöl, harcolni kell.

-Köszönök mindent Bence , jó barát vagy.Aludj jól –köszöntem el tőle aztán hívtam a liftet.

Alig aludtam egy szemhunyásnyit az éjjel . Folyamatosan azt a képet játszottam le a fejemben ahogy Dávid és Tina smárolnak. Rossz érzés járta át az egész testem . Sírni tudtam volna , de nem akartam. Hajnali négykor hallottam ahogy Gréti megjön, azt hittem egyből lefekszik , de ehelyett odajött az ágyam mellé és felkeltett.

- Bambi kelj fel !Légyszi !

- Mi a baj ? – nyöszögtem álmos hangon

- Nagy hülyeséget csináltam

- Mégis mit ?

- Csókolóztam Gergővel

-Hogymi ? De hát.

-..Barátnője van , tudom- fejezte be helyettem a mondatot. -Mégsem tudtam megállni. Nagyon régóta tetszik nekem , de nem mertem elmondani. Féltem az érzéseimtől. Nem hittem , hogy ő is ugyanígy érez, de igen. Csak megtörtént. De most nem tűnik helyesnek.

- Mert nem is az –mondtam neki őszintén. Mindig megmondtuk egymásnak, hogy mit gondolunk valójában. És ez a szituáció nem volt kóser akárhogy is néztük.

- Reméltem , hogy nem ezt mondod-sóhajtott aztán befeküdt mellém- De azt hiszem szerelmes vagyok belé és ez a csók elindított egy lavinát.

-Meg kell beszélnetek holnap , vagyis ma –javítottam ki magam

-Ahogy neked és Dávidnak is-pillantott rám a takaró alól

-Olyan szerencsétlenek vagyunk-zártam le a témát aztán átöleltem Grétit és álomba zuhantunk.

Verőfényes vasárnapra ébredtünk Grétával egymás mellett.

Hangtalanul kibújtam a takaró alól ,hogy kávét készítsek és valami ennivalót. Miután megreggeliztünk átbeszéltük még egyszer a tegnap estét, aztán megkért,hogy ugorjak át vele Gergőékhez .

Hangyányi vívódás után belementem. A szívem a torkomban dobogott amikor , becsöngettünk a fiúkhoz.

Dávid nyitott ajtót, kómás tekintettel egy szál boxerben . Gyilkos teste volt. Izmos karok és kockás has.

-Mit keresetek itt?- kérdezte flegmán miközben a hajába túrt

-Én Gergőhöz jöttem , beszélnem kell vele- válaszolta Gréta, aztán befurakodott Dávid mellett az ajtón , én pedig egyedül maradtam vele.

-És te ? –mért végig nem éppen kedvesen

-Csak elkísértem .Bejöhetek azért , vagy kint kell megvárnom ?

-Gyere, ülj le .Kérsz egy kávét ?

-Nem köszönöm , már ittam ma –válaszoltam és helyet foglaltam egy széken a konyhában . Kavarogtak bennem a gondolatok.Bocsánatot akartam kérni , kérdőre akartam vonni Tina miatt , de valahogy egyiket sem éreztem helyén valónak.

- Sajnálom a tegnapot – törte meg a csendet , amivel nagyon meglepett. –Túlreagáltam –folytatta –Nem vagy a barátnőm , semmi közöm hozzá , hogy kivel mit csinálsz

-Ezért csókoltad meg Tinát ? –szaladt ki a számon , de abban a pillanatban meg is bántad

-Ehhez peddig neked nincs közöd- váltott komorra ismét , miközben a kávéjába kortyolt.

- Igazad van –mondtam majd felkeltem a helyemről és szembe álltam vele. Megérintettem a karját és a szemébe néztem.

- Elfelejthetnénk a tegnapot ? Legyünk barátok.

Cinikus mosolyt villantott felém. –Tényleg csak a barátom szeretnél lenni ?

-        Egyenlőre ez tűnik az egyetlen járható útnak –vallottam be őszintén

-        Miért gondolod így?

-        Egy hete sem ismerlek , de már fájdalmat okoztál . Félek, hogy bántanál

-        Értem –zárta le félszegen –Nos akkor barátok –rázta meg a kezem –Akkor holnap előadások után találkozunk

-        Miért is ? –kérdeztem értetlenül

-        -Ha barátok leszünk korrepetálni foglak matekból..