2.fejezet

Ha futsz, csak előbb botlunk egymásba

Miután hazacipeltem Grétát a házibuliból , még két órán keresztül fogtam a haját a wc felett és hallgattam a sűrű bocsánatkéréseit. Nem voltam rá mérges, hiszen tudtam , hogy hasonló helyzetben ő is eljött volna értem , viszont nagyon fáradt voltam már és pihenni szerettem volna, na meg levenni a borral átitatott felsőmet.

-Mit történt a pólóddal ? –tudakolta , miközben megtörölte a száját és végre elindult a szobánk felé.

-Az új srác így üdvözölt –mondtam neki , miközben segítettem levenni a ruháit és ráadtam a hálóingét.

-Ó , Dávid ! –sóhajtotta majd nevetésben tört ki .-Meg kell hagyni csinos kis darab.

-A szobájában voltál . Történt köztetek valami ? –puhatolóztam finoman , de a válaszadás helyett Gréti álomba zuhant.

Másnap reggel mire felébredtem a szobatársam már nem volt az ágyában, csodáltam is az erejét amiért fel tudott kelni , hogy zárthelyit írjon. Én biztos nem lennék rá most képest , pedig este egy kortyot sem ittam .

Tízkor kezdődött a valószínűségszámítás órám , amit a világon mindennél jobban gyűlöltem és nem is értettem, hogy miért kell  badarságokat tanulnom amit az életben sosem fogok használni.

Mire beértem szokás szerint csak az első sorban volt hely és ez nagyon frusztrált de nem tehettem mást , így helyet foglaltam ott.

Az óra elkezdődött én pedig megpróbáltam a tanárra koncentrálni és bőszen jegyzetelni , amikor valaki bekopogott a terembe.

Nem hittem a szememnek ..megint ő . Dávid.

-Elnézést professzor úr ! – szegezte a tekintetét az előadóra.- Óraütközésem van , ezért az ön óráját szeretném látogatni ezentúl ha nem gond.

- Jöjjön csak nyugodtan fiatal ember ! Még van itt egy hely az első sorban a hölgy mellett. –mutatott az üres székre és rám

Mikor Dávid meglátott kaján vigyor terült el a képén , leült mellém és mikor a professzor a táblára kezdett írni , teljes felsőtestével felém fordult.

-         Nocsak , milyen ismerős arcokat látok errefelé!

Nem válaszoltam neki , továbbra is körmöltem , de ő nem adta fel.

-         Szóval a gazdasági karra jársz. Érdekes, micsoda véletlenek folytán akadunk össze mindig. Most már elárulhatnád , hogy hívnak.

-         Ha nem zavar én a matek előadásra jöttem , nem pedig azért , hogy itt hallgassam ahogy produkálod magad. .Erre már nem jött válasz így nyugodtan koncentrálhattam .

A tanár úr imádott nekünk önálló feladatokat adni , majd a megadott idő elteltével kihívni valakit a táblához, hogy megoldja. Utáltam ezeket a kínos pillanatokat , hiszem a matek nem volt az erősségem , először vettem fel a tárgyat míg a csoporttársaim már több alkalommal , így semmit sem konyítottam az egészhez és általában csak annyit csináltam ilyenkor , hogy leírtam a feladatot aztán az üres papíromat szuggeráltam .

Ma természetesen pont én kerültem sorra.

-         Kérem hölgyem , próbálja megoldani a táblánál, ha elakad segítünk ! –mondta a tanár úr , én pedig teljesen kétségbeestem.

Összeszedtem minden bátorságom és felkörmöltem a feladatot , aztán megállt a tudomány. A professzorra meredtem .

-Sajnálom , nem tudok még nekiállni sem-vallottam be és közben lesütöttem a szemem .

-Nem gond , megkérjük a padtársát, hogy segítsen. –szólította fel Dávidot, aki azonnal kiugrott a padból , tehát lehetőségem sem volt rá , hogy a helyemre üljek.

Hirtelen nem tudtam miért nyúl a kezem felé , de aztán rájöttem , hogy a krétát akarta elvenni. Amikor a keze egy másodperc töredékig az enyémhez ért , megrázott, legalább annyira , mint a mosoly amit után eresztett meg.

-Nos- vakarta meg az állát , közben pedig elkezdte megoldani a feladatot. –Ehhez a feladathoz csupán a Bayes- tételt kell alkalmazni , aztán megy minden , mint a karika csapás- mondta jó kedélyűen , aztán mire odanéztem pikk-pakk meg is oldotta .

-Nagyon jó ! Köszönöm a megoldást- szólalt meg a tanár úr elismerően .Nekem pedig csak még jobban égett az arcom és alig vártam már , hogy visszaülhessek.

Óra után szinte menekültem a teremből de Dávid elkapta a karom.

-         Hé , bocsi , hogy bunkó voltam veled.

Őszintének tűnt , így hát válaszoltam.

-         Elfogadom a bocsánatkérést.

-         Megmondod a neved ?

-         Bambi

Felnevetett , de nem a gonosz módon.

-Akkor már sokat hallottam rólad tegnap este , kedves Bambi .Ez az igazi neved ?

-Nem .

-Akkor valami halál ciki amit titkolsz ?

- Bianka vagyok, de a barna szemem miatt azt mondják rám olyan vagyok, mint egy őz. Innét a Bambi név.

Ismét kuncogott.

-Mit hallottál rólam és kitől ?

-Én is kíváncsi lennék a helyedben . Gréta mesélt ,de azt nem árulom el mit .

- Az ágyban sok mindent kifecseghetett- magam sem értettem a hangomban bujkáló rosszallást meg amúgy sem voltam az típusú lány aki rosszat mondd a barátnőjére a háta mögött.

Úgy tett , mintha meg sem hallotta volta az előbbi , mondatomat.

-         Figyelj , jóvá szeretném tenni a tegnapit. Mi lenne ha segítenék neked matekból ?

-         Köszi , de nem kell segítség. –utasítottam vissza . Legalábbis tőle biztosan nem . –De azért rendes tőled.

-         Én a helyedben elfogadnám , jobb , mint tanárhoz járni és kemény összegeket kifizetni. Nem leszek seggfej , megígérem. Szerintem gondold át. Most mennem kell-jelentette ki az órájára nézve aztán már ott sem volt.

Figyeltem ahogyan végigszáguld a folyosón . Hibátlan feneke volt, abban a farmerban . De ez nem segít a dolgokon , nem akarom , hogy korrepetáljon , pedig nagy szükségem volna rá. Persze az sem utolsó szempont, hogy ingyen lenne. A hülye büszkeségem mégis fontosabbnak bizonyult.

Valószínűségszámítás órám után még jött egy számvitel is , szóval amire visszajutottam a koliba az agyam egy mosott rongyhoz volt hasonló.

Gréta épp akkor ébredt fel mikor beértem a szobánkba.

-Szia- köszönt álmosan.- Köszönöm, hogy tegnap összekanalaztál. Jövök neked eggyel  .

-Szívesen- ültem oda mellé.-Hogy sikerült a dolgozat ?

-Talán kettes meg lesz . Szörnyen hasogatott a fejem , soha többé nem iszom …Na jó legalábbis ezen a héten nem.- kuncogott

-Képzeld, együtt járunk az új sráccal matekra-tereltem finoman Dávidra a témát

-De ő mérnök nem ? Hogyhogy egy órát látogattok ?

- Ütközése van ,csak hozzánk tud járni

-Értem , helyes srác.

-Ennyi ?

-A látszat ellenére nem vevő rám .

-Az ágyából szedtelek ki .

- Részeg voltam, és csak ott volt hely. De nem ő ,,dugott "oda , sajnos.

- Azt mondta beszéltél neki rólam .

-Igen , így volt.Mondtam neki , hogy tavaly mekkora férfifaló voltál , idén meg még bulizni sem vagy hajlandó eljönni

- Kedves vagy –öltöttem ki rá a nyelvem , aztán csak reménykedtem benne, hogy Dávid nem gondolja, hogy ribanc vagyok.

Lehet , hogy mégis érdekel engem ez srác ?