2014. február 27., csütörtök

Nem tudom, hogy  lehet az , hogy ilyen hirtelen jelentél meg és ennyire akartál .Mikor először találkoztunk nem is gondolkodtam rajta , hogy akarnám e folytatást, de te nem hagytad annyiban és azt hiszem ez volt az ami meggyőzött. Olyan sokat vártam , annyi dolgot gondoltam túl és annyit kergettem az elérhetetlent , hogy felüdülésnek számított , hogy nem kell többé ostoba játékokat játszanom , ami persze ez nem egyenlő azzal , hogy veled minden egyszerű és kiszámítható lenne. Nagyon izgalmas minden egyes új lépés egymás felé , melletted merek derűlátó  lenni és ez a jóleső érzést ami elterül a mellkasomban már nagyon rég nem tapasztaltam . Ez a boldogság.


Life sucks when you're ordinary. | via Tumblr

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése