A boldogság az élet mozgatórugója . Értékesebb az aranynál, a gyémántnál  majdhogynem a levegőnél is . Mindenki ezt keresi tudatosan vagy tudat alatt . Tudjuk , hogy nem tart örökké ezért amikor megérkezik az életünkbe félve pillantunk rá , mintha máris éreznénk a keserű ízt a szánkban amit majd az elmúlása hoz . Ott rontjuk el a legtöbben , szinte már félünk elengedni magunk és inkább csak félig nyomjuk le a gázpedált , hogy elkerüljük a frontális ütközést.
Pedig el kéne merülnünk benne , mert ezek a felhőtlen pillanatok képezik az életünk lényegét . Egy mosoly , egy csók, egy ölelés vagy  egy gyönyörű napsütéses délután . Meg kéne tanulnunk igazán élvezni őket és felfedezni a szépségeiket , hiszen mi értelme van az utunknak , ha egyfolytában attól rettegünk , hogy egyszer véget ér