Csakis azok lesznek boldogok akik képesek élni a lehetőségeikkel. Akik tudnak különbséget tenni az igazi és a hamis között , akik nem engednek el csak azért valamit vagy valakit  mert dolgozni kell rajta , azt remélve , hogy majd jön jobb is . Az igazi elégedettség kulcsa ha nem félsz a kihívásoktól és a befektetett energiától , hiszen végül sokkal jobban értékeled azokat a dolgokat amikért megküzdöttél.

Kételyek

Megrémít a kérdés . Mikor leszek újra önmagam ? Eddig az voltam egyáltalán ?

Számtalanszor ismételgetjük önmagunknak és másoknak , hogy : Mindig légy önmagad. Igen , de mégis melyik ? Hallgassak a kisördögre aki szüntelenül azt duruzsolja a fülembe , hogy merjek vakmerő lenni , vagy az angyalka jó tanácsait kövessem és játsszak a visszafogott oldalon ?

Mégis hol kezdődünk mi ? A kettő között ? Miért érezzük akkor mégis sokszor, hogy valójában hűtlenek vagyunk önmagunkhoz ? 

Valahol tudjuk pontosan , hogy a sötét énünk nem hiába piszkál minket folyton . Nem véletlen , hogy elbizonytalanodunk , és hogy vannak  dolgok és személyek amiket és akiket egyszerűen nem bírunk kiverni a fejünkből.

Mégis inkább  a biztonságot választjuk és a lelkiismeretünkre hallgatunk . Hogy miért ? A válasz egyszerű , nem kockáztatunk , hogy ne sérülhessünk többet. Megelégedünk jóval kevesebbel és  kopottabbal , mint ami járna , mert úgy érezzük nem érdemelhetünk többet. Pedig tudjuk , hogy így sosem lehetünk önmagunk. 

Visszanézve csak azt fogjuk megbánni amit nem tettünk meg  és ez pontosan tudjuk már a jelenben is .Tehát a képlet adott.

Csalódni kell és elveszni mert abból tanulhatunk igazán .Sosem szabad beérni kevesebbel. Harcolni kell az álmainkért ha belebukunk folytatni , aztán jobban elbukni és végül megvalósítani .Szeretni kell azt akit a szíved nem bír elengedni akkor is ha fáj máskülönben talán sosem leszünk szabadok.

A pasikat leginkább a cipőkhöz tudnám hasonlítani , a nőket mindkettőhöz misztikus vonzódás fűzi.

Van amelyik azért tetszik mert designes és irtó drága , van amelyiknél csak a centikre hajtunk és persze ott vannak azok a darabok amikkel hosszú távra tervezünk .

Néha bevállalunk olyan egyedeket amelyek totál ellentétei a személyiségünknek , mondván , hogy egy próbát megér.

Aztán ott vannak azok , amikkel az elején minden csodás de a felénél már sírsz és szitkozódsz , hogy hazavitted. Amikor minden kötél szakad  kidobod , de akkor már késő , hiszen maradandó sebeid lettek tőle.. Megesküdsz , hogy soha többet rá sem nézel hasonlóra , de végül mégis újra csapdába esel. Kell pár év tapasztalat amire megtanulod , mi az ami jó neked.

Persze léteznek kellemes meglepetések is  ,amiktől eleinte ódzkodsz , mert túl magas ,túl lapos, túl otromba ,túl öreg/fiatal vagy hozzá , aztán belebújsz és el sem tudod képzelni , hogy lehet ennyire kényelmes és kedvednek való .

És végül létezik a tökéletes , amelybe első látásra beleszeretsz  aztán felpróbálod és le sem akarod venni többé.

Lépegetünk .

Hova megyünk ? 

Egyre többször eltévedünk.

Lehet , hogy nem baj ,

Nekem most ez kell 

Ne nézz hátra,

csak vessz el.

Az Élet egyszerre kegyetlen és irgalmas. Elvesz tőled mindent : reményt, boldogságot hitet . Eléri , hogy elengedd az utolsó fűszálat amibe eddig kapaszkodtál és nyomorultnak érezd magad.De abban a pillanatban mikor végleg elfogadod , hogy neked nem jár több lehetőség, hirtelen és felfoghatatlan módon mégis odanyújt egyet és a füledbe suttogja : Gyere játssz még !

Ha a világ tetején ülnék , a legmagasabb hegyen , nem félnék hátradőlni , hogy jobban szemügyre vehessem a csillagokat , mert tudom , ha véletlenül megszédülnék a milliónyi káprázó pontocskától , te elkapnál és magadhoz szorítanál. Ebben soha sem kételkednék.